A bélférgek okozta fertőződés a leggyakoribb fertőzések közé tartozik. A világ legszegényebb és legelmaradottabb területein ma is napi problémát és szenvedést okoz az ott élők számára. Azonban a nyugati, fejlett társadalmakban is jelen van, még akkor is, ha a higiéniai feltételek sokkal inkább hozzáférhetők.
Cérnának kinéző darabok a székletben?
A cérnagiliszta fertőzés az egyik leggyakoribb bélférgesség,
amely főleg a gyerekeknél fordul elő, de nem kíméli a felnőtt lakosságot sem.
Az ártalmatlan fehér „cérnaszálak” felfedezése a székletben, először meglepő,
majd riasztó lehet, de jó hír, hogy könnyen orvosolható, és hamar
elköszönhetünk az illegális albérlőinktől is.
A Cérnagiliszta
Az Enterobius vermicularis, magyar nevén Hegyesfarkú cérnagiliszta
vagy bélgiliszta, emberről, emberre terjedő kórokozó. A féregpeték a szájon át
jutnak be a bélcsatornába, majd ott kifejlődnek és elindul a szaporodási
körforgás. A végbél redői közé, jellemzően az éjszakai órákban petéket rak a
féreg, amelyek viszkető érzést okoznak. A vakaródzás során a peték a köröm alá
vagy a bőrfelületre kerülnek, majd a szájon keresztül újra a belekbe. A fertőző
peték lenyelése és a felnőtt nőstény peterakása közötti idő körülbelül egy
hónap. A kifejlett példányok, a
bélrendszer utolsó harmadában, a vékony- és vastagbél, valamint nagy számban a
vakbél nyálkahártyájában székelnek. Nagyjából az összes életciklusuk az
emberhez kötött. Az alig 3-5 mm hosszú hímek, amint megtermékenyítették az akár
egy 10-13 milliméteres hosszúságot is elérő nőstényt, azonnal elpusztulnak. A
nőstény összességében négy hónapot él, ez idő alatt viszont életképes petéket hagy
hátra ezerszámra, amelyek azonnal elkezdik életciklusukat.
A fertőzés kimutatására a laboratóriumban széklet féregpete-,
vagy a végbél környékéről vett ragasztócsíkos mintavétel után mikroszkópos
vizsgálatot végeznek. A
vizsgálat során jellegzetes, 50 x 30 mikron méretű petéket találhatnak, amelyek
egyik oldalukon lapos felületűek. A meglévő tünetek vagy a laboratóriumi
mikroszkópos eredmény alapján állítja fel az orvos a diagnózist, melyre
hatékony gyógyszeres kezelést javasol. A házimódszerek nem feltétlenül
százszázalékos eredményt hozhatnak.
Amit nem látunk, az nincs is?
Az enterobiasis (bélférgesség) valóban gyakran tünetmentes. A legjellemzőbb tünet a végbél környéki viszketés, különösen éjszaka. Egyéb tünetek közé tartozik a fogcsikorgatás, álmatlanság, étvágytalanság, ingerlékenység és a hasi fájdalom, amelyek a vakbélgyulladást utánozhatják. Ha valaki nem néz a WC-be, sajnos észre sem veszi, milyen képződmények laknak a beleiben. A kéretlen lakók csendben és hatékonyan eszik, amit mi, és élik hétköznapjaikat – a beleinkben.
Az enterobiasis ismétlődő újrafertőződést okozhat, ezért a kiújulás megelőzése érdekében javasolt a környezet hatékony megtisztítása, valamint az összes családtag kezelése.
Mit tehetünk, hogy megelőzzük?
A javasolt megelőző stratégiák a következők:
Te mindent tudsz a kutyádra leselkedő veszélyekről? Teszteld le!
- Rendszeresen mossunk kezet, különösen étkezések előtt.
- A reggeli fürdés segíthet a peték eltávolításában a végbél környékéről és a test más részeiről.
- A körömvágással (tövig) megelőzhetjük, hogy a körmök alatt peték maradjanak.
- Gyermekeknél az ujjszopásról való leszoktatás és a végbél környékének vakarásának elkerülése kiemelten fontos.
Legjobban:
Legrosszabbul: