Öt tévhit a szexfüggőkről

A szexfüggőség ma még egyáltalán nem elfogadott kórisme, mert a pontos meghatározásához nem állt rendelkezésre elegendő empirikus kutatás. A tünetegyüttesről szakorvosi körökben is vita folyik.

Ian Kerner, az ilyen problémákat kezelő New York-i specialista szerint, ha megnézzük kábítószerfüggők és „szexfüggők” agyát képalkotó eljárásokkal, akkor nem találunk lényeges hasonlóságot. Ehelyett, akikről azt állítják, hogy szexfüggők, azoknak olyan agyi stimulációik vannak, mint akiknek nagy a libidója. „Az én tapasztalatom szerint a szexfüggőknek egyszerűen magasabb a libidója, mint a normális. Klinikai értelemben tehát nincs olyan, hogy szexfüggő” – mondja Kerner.

A szexfüggőség gyakran szerepel az újságok címlapján, mivel sok híresség ezt az állapotot okolja a romantikus kilengésekért. A legújabb kutatások azonban megkérdőjelezik az elgondolást, ami szerint valódi függőség alakulhat ki a szexszel szemben. Mi az igazság? A függőség kimondása, „bevallása” sok embernek elég jó ürügy, hogy bizonyos viselkedést elfogadhatónak tüntessen fel, különösen, amikor a megcsalás téma előkerül. Sokan könnyebbnek látják hibáztatni a függőséget, mint ténylegesen vállalni a felelősséget – véli a pszichiáter. Ezért is érdemes pár tévhitet eloszlatni a szexfüggőkkel kapcsolatban.

1. tévhit: A fogyás sokkal valószínűbben szexfüggővé tesz

Egyesek feltételezik, hogy az emberek élelmiszerek utáni sóvárgását kiszoríthatja az életükből a szex utáni fokozott vágy, de Kerner szerint a kutatások arra utalnak, hogy ebből semmi sem igaz.

2. tévhit: A szexfüggők csapodárok

Persze, néhány szexfüggő megcsalja a partnerét, de nem kell a szex rabjának lenni a félrelépéshez. A maszturbál az aktusok között, vagy többet fantáziál a szexről, de más nem történik” – jegyezte meg a pszichiáter.

3. tévhit: A szexfüggők nem vallják be a bajukat

Kerner ennek az ellenkezőjét állítja: „Az emberek nagyon gyorsan diagnosztizálják magukat szexfüggőként.” Ennek az a veszélye, hogy nem ásnak le a probléma gyökeréig, ami azt jelenti: a szakértők nem tudnak rajtuk segíteni. Azt mondhatják, hogy ez nem az én hibám, a szex rabja vagyok. Mit tehetnék? Az olyan problémák, mint a megcsalás, vagy a normálisnál gyakoribbnak tartott szexre való igény, pornónézés és maszturbálás, az emberek egy részénél összekeveredik a szexuális függőség fogalmával. Mivel ezek mind relatív dolgok, nincs értelme a szexuális függőségről mentális zavarként beszélni – állítja az orvos.

4. tévhit: A szexfüggők sok bizarr vagy deviáns szexet akarnak

Néhány szexfüggő szereti a perverz szexet, de az nem jelenthető ki, hogy aki a szex rabjává válik, az attól fogva perverziókon töri a fejét. Ezek az emberek bizonyos időszakokban csak sok szexet akarnak. Ki ilyet, ki olyat, de ez nincs kapcsolatban a szexuális étvággyal.

5. tévhit: A szexfüggők éjjel-nappal maszturbálnak és pornót néznek

„Ha nem kap elég szexet a partnerétől, néhány szexfüggő rendszeresen önkielégít és pornót néz, de korántsem ez a helyzet valamennyiükkel” – mondja Kerner. A szexfüggők zöme normálisan (vagy viszonylag normálisan) él. Általában csak azért találkoznak orvossal, mert vagy a partnerük vagy ők úgy érzik, hogy a szexuális szokásaik nem normálisak.

„Dolgoztam párokkal, ahol az egyik félnek – általában a férfinek – magas volt a libidója, és pornóra maszturbált. Erre a felesége szexfüggőnek vélte. De ha ez a személy egy olyan partnert talált volna, akinek hasonlóan magas a libidója, vagy úgy élvezi a pornót, mint ő, akkor fel sem merült volna a szexfüggőség" – mondta el a pszichiáter.

„Sokan a nagy libidójuk miatt tekintik magukat szexfüggőnek. Pedig egyszerűen meg kell tanulniuk kezelni a nemi vágyukat a kapcsolatuk keretében” – szögezte le Ian Kerner.

Forrás: www.womenshealthmag.com