Bár világszerte nők milliói küzdenek hüvelyszárazsággal , sokan még mindig tabutémaként kezelik. Az érintettek egy része még az orvosának sem szívesen beszél róla, mert kellemetlennek vagy kínosnak tartja, míg mások abban bíznak, hogy a probléma idővel magától is elmúlik. A feszengés bizonyos szempontból érthető, de azt azért érdemes tudni, hogy a hüvelyszárazság természetes jelenség, amelynek hátterében – életkortól függően – igen változatos okok állhatnak.
Becslések szerint a termékeny életszakaszban lévő nők körülbelül 3 százaléka küzd hüvelyszárazsággal, míg a változókorúaknál ez az arány lényegesen magasabb: 20 százalék feletti. A Women’s Health Concern témával kapcsolatos összefoglalója szerint az 51-60 év közötti nők közel fele szembesült már a problémával.
Mivel járhat a hüvelyszárazság? Ezek a legjellemzőbb tünetek
A hüvelyben, illetve a méhnyak környékén található mirigyek normál esetben folyamatosan termelik a vagina nyálkahártyáját nedvesen tartó váladékot. Ennek mennyisége és minősége, vagyis a színe és a szaga a menstruációs ciklus előrehaladásától vagy aktuális egészségi állapotunktól függően napról napra változhat. Megfelelő mennyiségű hüvelyváladék híján azonban a vagina nyálkahártyája kiszárad, érzékennyé válik, ami égő, viszkető, feszülő érzéssel jár. A hüvelyszárazság gyakori velejárója a hüvelyi irritáció, esetleg enyhe vérzés, ami fájdalmassá teheti a szexuális aktust, de még a tamponhasználatot is.
A hüvelyváladék amellett, hogy nedvesen tartja a nyálkahártyát, abban is fontos szerepet játszik, hogy az elhalt hámsejtek és a különféle kórokozók mielőbb távozhassanak a szervezetből, ezért megfelelő nedvesség híján a hüvely természetes védekezőképessége csökken. Fogékonyabb lesz a különféle bakteriális, esetleg vírusos, vagy gombák és paraziták okozta fertőzésekre. (Ebben az esetben kellemetlen szagú, megváltozott színű és állagú folyás, fájdalmas vizeletürítés vagy akár véres vizelet is jelezheti a problémát.) Amennyiben a hüvelyszárazság okaira szakember segítségével nem derül időben fény, és kezeletlenül marad, az számos szövődményhez vezethet: egyebek mellett hüvelyfertőzésekhez, vagy – amennyiben az elszaporodott baktériumok feljutnak a húgyhólyagba – hólyaghuruthoz, súlyosabb esetben kismedencei gyulladásokhoz.
Ami hüvelyszárazságot okozhat
A hüvelyszárazság kialakulásának hátterében számos tényező állhat, például különféle fertőzések vagy bizonyos betegségek. Utóbbiak közé tartozik a cukorbetegség, az endometriózis és egyes rosszindulatú daganatos kórképek is. A hüvelyszárazságot előidézhetik életmódbeli tényezők is, mint az állandó stressz, a fogyókúra vagy a dohányzás. Egyes gyógyszerek – például fogamzásgátlók vagy antidepresszánsok – szedése is okozhatja, akárcsak a tisztálkodó- és mosószerekben található kémiai anyagok, amelyek az érzékenyeknél intim területeket érintő irritációt válthatnak ki. A rendszeres és indokolatlan hüvelyöblítés, valamint az ilyenkor alkalmazott intim tisztálkodószerek is károsíthatják a hüvelyhámot. De nem szabad megfeledkezni az egyik leggyakoribb, hüvelyszárazságot kiváltó okról: a hormonális változásról.
A titokzatos ösztrogénhormon
A hormonális változások és az ezekkel járó testi-lelki hatások végigkísérik a nők egész életét a serdülőkortól egészen a menopauzáig, beleértve a várandósság és a szoptatás időszakát is. Mindebben különösen fontos szerepe van az egyik legjelentősebb női nemi hormonnak, a petefészkek által termelt ösztrogénnek, más néven tüszőhormonnak, amely a másodlagos nemi jelleg kialakulásáért és a menstruációs ciklus szabályozásáért is felel. Az ösztrogén legnagyobb mennyiségben a petefészkek tüszőiben és a méhlepényben termelődik. Amennyiben szintje jelentősen és tartósan lecsökken, számos jól ismert tünet mellett – például éjszakai izzadás, heves szívdobogás, alvászavar, hangulatzavarok, hőhullámok – hüvelyszárazságot is okozhat.
Az ösztrogénszint alakulását befolyásolja a menstruációs ciklus: ovuláció, vagyis peteérés előtt egy héttel az ösztrogénszint megemelkedik, hogy elősegítse a petesejt érését, majd amennyiben a petefészekből kiszabadult, érett petesejt nem termékenyül meg, az ösztrogén szintje fokozatosan csökken a menstruáció bekövetkeztéig. Az ösztrogénszint a várandósság alatt is változik, a szülést követően, a szoptatás időszakában pedig alacsony marad. A baba elválasztását követően kezd újra emelkedni, míg eléri a terhesség előtti szintet.
A nők többségénél 45-60 éves kor között zajló klimax (változókor) azonban tartós ösztrogénszint-csökkenéssel jár. Ebben az életszakaszban ugyanis fokozatosan hanyatlik, majd teljesen megszűnik a petefészkek hormontermelése: ez a folyamat a menstruáció végleges elmaradásával zárul. Az ösztrogénszint a petefészkek „leállása” miatt tartósan alacsony marad, ami a hüvelyszárazság kialakulásához, majd állandósulásához vezethet. Ösztrogén kis mennyiségben ugyan termelődik a mellékvesekéregben és a zsírszövetben is, ám ez nem elég ahhoz, hogy biztosítsa a reproduktív korban meglévő szintet.
Ösztrogénszint-csökkenés, ezzel együtt pedig hüvelyszárazság mint kísérőtünet egyes autoimmun betegségek, így például rheumatoid arthritis vagy lupusz esetén is felléphet. De okozhatják bizonyos gyógyszerek, műtéti beavatkozások – például petefészek-eltávolítás – vagy a korai menopauza is. Utóbbi jellemzően a negyvenes éveik elején (súlyosabb esetben a harmincas éveikben) járó nőket érinti: náluk az ösztrogénszint csökkenését a petefészek korai kimerülése okozza.
Mi lehet a megoldás?
A hüvelyszárazság minden esetben kezelést igényel. A megfelelő terápia megtalálásához szakember segítségével fel kell tárni a hátterében meghúzódó okot. Amennyiben valamilyen kórokozó a „ludas”, gyógyszeres (bakteriális fertőzés esetén antibiotikum-) kúra lehet a megoldás. Hormonhiány esetén a nőgyógyász javasolhat hormonpótló készítmények bevitelén alapuló hormonterápiát, felvázolva annak lehetséges előnyeit és kockázatait. Amennyiben az érintett erre nem vállalkozik, szóba jöhet a lézeres kezelés is, amelynek célja a hüvelyfal rugalmassá tétele.
Mindemellett szóba jöhetnek az életmódbeli változtatások (egészséges táplálkozás, elegendő pihenés, intimtorna), és a hormonmentes, hidratáló, gyógynövény- és fitoösztrogén-tartalmú hüvelykrémek vagy kúpok kúraszerű használata. Utóbbiak természetes eredetű összetevők, például hialuronsav, tejsav, valamint gyógynövény-kivonatok segítségével járulnak hozzá a hüvelyszárazsággal járó panaszok enyhítéséhez.
