Ha valakiről kiderül, hogy skizofrén, akkor a legtöbben félelemmel, elutasítással, sőt rosszindulattal fordulunk felé. Általában azt feltételezzük, hogy egyik pillanatról a másikra egy másik személyiség veszi át az uralmat a beteg elméje felett, és azt is valószínűnek tartjuk, hogy a skizofrén ember ön- és közveszélyes, akit kerülni kell, sőt a legjobb lenne elmegyógyintézetbe zárni. A skizofrénia azonban jóval bonyolultabb betegség.
Az elnevezés nem egyetlen kórállapotot jelöl, hanem különböző, a pszichés működést érintő pszichotikus állapotoknak az összefoglaló neve. Ezeknek - bár különböző mértékben - közös jellemzője, hogy a beteg akarata, gondolatai és érzelmei "szétesnek". A zavarok jelentkezhetnek például a pszichés működés, a külvilággal való kapcsolattartás (valóságészlelés, érzékelés, kommunikáció), illetve a gondolkodás és az érzelmek különböző területein. A többszörös személyiség nem jellemző a skizofrén betegekre, a hasadt elmére vonatkozó elnevezés nem a személyiségre vonatkozik.
Hogy mi váltja ki a skizofréniát, még mindig rejtély. A szakemberek szerint a genetikának és az öröklött hajlamnak, az agyi biokémiai folyamatok zavarának (pl. a dopamin-anyagcsere zavarának), a fejlődési rendellenességeknek, a születéskor bekövetkezett oxigénhiányos állapotnak egyaránt szerepe lehet benne. A skizofrénia kialakulásának rizikóját erőteljesen növeli a szociális háttér, a családi és érzelmi körülmények, a traumák. Azonban nem mindenki lesz skizofrén, aki traumát él át gyermekkorában, és az idegrendszeri fejlődési zavarok sem jelentenek egyértelműen skizofréniát.
Árulkodó tünetek
Alvászavarok, nyugtalanság és a viselkedés, az addig jellemző gondolkodásmód változása, az észlelés zavarai jelezhetik először a bajt. Téves érzékelések, hallucinációk jelentkeznek, például hangokat hall, amelyekről úgy érzi, hogy irányítják, utasításokat adnak neki. A gondolkodás megváltozását tartalmilag a koncentráció nehézkessége, az ítélőképesség zavara, a téveszmék megjelenése, formailag a kusza, logikátlan gondolatmenetek, furcsa képzettársítások jellemzik. A gondolkodás zavarai a külső kommunikációban is megnyilvánulhatnak: a mondatfűzés kuszává, a beszéd összefüggéstelenné, érthetetlenné válhat. A beteg érzelmi élete, a családjával, a barátaival való kapcsolata is megváltozik, igen gyakran elszíntelenedik, örömtelenné, fásulttá, közönyössé válik, ezért az addigi kapcsolatrendszere fokozatosan leépül, helyét a magány és a befelé fordulás veszi át.
Állandósul a szorongás
Erős érzelmeket válthat ki a betegben a hallucinációktól való félelem, az állandósult szorongás is, amelyek miatt a külvilágot egy nyomasztó, ellenséges közegnek kezdi tartani. Nemegyszer maguk a tünetek, a beteg magába zárkózottsága, a téves érzékelésen alapuló ítéletei akadályozzák meg, hogy a hatékony kezelése mielőbb elkezdődjön, hiszen a legtöbb érintettnek nincs betegségtudata, azt fogadja el valóságnak, amit érez, gondol. A tünetek tehát igen sokfélék, de alapvetően két csoportba sorolhatók, a betegségnek két jellegzetes megjelenési módja különíthető el. Az egyik csoportba inkább az egészséges pszichés működéshez viszonyított hiány tartozik, míg a másik csoportra jellemző tünetekre a többlet, a túlműködés. A túlműködéshez tartozik a hallucináció, a felfokozott érzelmi állapot; a hiány tünetei a koncentrációs zavarok, a széteső gondolkodás, a kiüresedett érzelmek, a motiválatlanság.
A skizofrénia a beteg egész életére, a családi kapcsolataira, a munkaképességére egyaránt hatással van, de szerencsére kezelhető. A gyógyszeres kezelés mellett pszichoterápiára és szociális gondozásra is szükség lehet. A modern gyógyszeres kezelésnek köszönhetően a betegek állapota jól karbantartható, az akut fázisok előfordulása ritkább és a kórházi kezelés is csak tizedannyi esetben válik szükségessé.
Sokan úgy gondolják, hogy a skizofrénia skizofrén betegek által elkövetett bűncselekmények gyakran jóval nagyobb médiafigyelmet kapnak, és a skizofrénia ábrázolása csak még jobban erősíti a betegséggel kapcsolatos előítéleteket és félreértéseket.
