Morgan Mandriota, a Healthline szerkesztője és újságírója saját történetét osztotta meg arról, hogy milyen érzés figyelemhiányos hiperaktivitási zavarral, azaz ADHD-val élni. Ő 28 évesen kapta meg a diagnózist. Mint mondta, egy ideje már gyanította a dolgot, de nem merte felhozni a terapeutájának, aki nem hitt a mentális egészséggel kapcsolatos címkékben és diagnózisokban.
"Sokáig tűnődtem azon, hogy mi a baj velem - miért vagyok olyan, amilyen. Láttam a kortársaimat, ahogyan elérnek dolgokat és (látszólag könnyedén) boldogulnak az életben, és irigyeltem őket, mert nekem mindig is nehezemre esett megbirkózni a mindennapokkal. Annyira szerettem volna »normálisnak« érezni magam, de sosem sikerült. Egyszerűen nem voltam jól. Megtörtnek, lustának, hülyének, szégyenletesnek éreztem magam, és képtelennek arra, hogy úgy viselkedjek, mint mindenki más" - írta.
Több internetes tesztet is kitöltött, és mindegyik eredménye az ADHD-t hozta ki. Mikor a terapeutája végre kimondta a diagnózist, sírva fakadt örömében.
"Ezt a diagnózist megkapni olyan megkönnyebbülés volt, amit soha nem tudnék kifejezni. Most, amikor észreveszem, hogy a tüneteim felerősödnek, már nem érzem magam zavarodottnak. Már tudom, hogy csak ilyen agyam. És nincs miért szégyenkeznem. Egyszerűen csak másképp vagyok felépítve. Ez »csak« ADHD" - folytatta.
„ADHD-s vagyok, de nem ez határoz meg engem”
Azt írta, hogy a tünetek már gyermekkorában megjelentek - csak éppen azt nem tudta, hogy ezek valójában egy rendellenesség tünetei.
Nála ezek a leggyakoribbak:
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
- elfelejtkezik eseményekről, szülinapokról, feladatokról,
- többször is ismétli magát, mert nem emlékszik arra, hogy már elmondta, amit akart,
- az otthonában vagy a munkahelyén felejt dolgokat,
- halogatja a feladatait az utolsó pillanatig,
- folyton túlgondolkodik,
- nehezen koncentrál a munkájára vagy beszélgetésekre,
- hirtelen félbeszakítja azt, aki éppen beszél.
Jelenleg nem szed a hiperaktivitásra gyógyszereket (a régi terapeutája nem ajánlotta), de nem zárja ki, hogy egy ponton szüksége lesz rájuk. Addig is terápiára jár, gyógynövényeket és étrendkiegészítőket szed, mindfulnesst és megküzdési stratégiákat gyakorol. Ezzel együtt még mindig vannak olyan tünetei, amelyek akadályozzák a mindennapjait.
"Alig várom, hogy új terapeutámmal, aki sokkal inkább elfogadja és támogatja a nyugati orvoslást és a hagyományos terápiás stratégiákat, különböző lehetőségeket fedezzek fel. Addig is úgy alakítottam az életemet, hogy korlátozzam az ADHD negatív mellékhatásait, úgy mint a szorongás, a depresszió és a dühkitörések. Igyekeztem stabilitást és rutint kialakítani, hogy amennyire csak tudjam, elkerüljem a meglepetéseket, amelyek kizökkenthetnek és kiválthatják a zabolátlan érzelmeket. A dolgokat mindig ugyanazon a helyen tartom, különben elfeledkezem róluk, vagy arra nem emlékszem, hogy hol vannak. Emlékeztetőket állítok be, hogy ne felejtsem el a fontos eseményeket vagy feladatokat. Mindent felírok egy határidőnaplóba és alkalmazásokba a telefonomon. (Szó szerint van egy "Válaszolni" feliratú fülem a munkahelyi táblázatomban egy névlistával, mert nem fogok emlékezni, hogy válaszoljak valakinek, ha nem írom le.)
Végre megtanultam, hogy az árral haladjak, ahelyett, hogy szégyellném magam mindezért. Amíg nem tudtam, hogy ADHD-m van, összetörtnek és zaklatottnak éreztem magam, ezért ez a diagnózis nagyon megnyugtató. ADHD-s vagyok, de nem ez határoz meg engem. És most, hogy tudom, hogy van, aktív lépéseket tehetek (és teszek is!) a kezelése érdekében, hogy enyhítsem az életemre gyakorolt negatív hatását
- magyarázza.
A mindennapjait segíti még egy gyógyszeradagoló, amellyel nyomon tudja követni, hogy bevette-e az aznapi étrendkiegészítőit és vitaminjait. Van egy határidőnaplója, amibe mindent lejegyez a munkájával és a szabadidős programjaival kapcsolatban, valamint egy mágnestáblája a házimunkához, bevásárláshoz és egyéb tennivalókhoz.
Ezeken felül elsősorban a terápiát ajánlja.
"Ez volt a legjobb döntés, amit a mentális egészségemért és az általános közérzetemért hoztam" - írta a cikkben. Szerinte érdemes minden opciót, terméket, egyéni vagy csoportos terápiát kipróbálni annak, aki ADHD-val él, hogy megtalálja azt, ami a legjobban segít neki.
Ez is érdekelheti
Mindenekelőtt ne feledd, hogy nem vagy sérült vagy lusta, és biztosan nem vagy egyedül. Egy nagyon is valós mentális betegséggel élünk, és megtesszük a tőlünk telhető legjobbat. És erre rendkívül büszkének kell lennünk
- tanácsolta sorstársainak.
Legjobban: