A Göteborgi Egyetgem Sahlgrenska Akadémiáján a tudósok patkányoknak adtak ghrelin hormont, mire az állatok nagyobb valószínűséggel cselekedtek impulzívan.
Az impulzivitás különböző mértékben, de mindenkit érint, és minden egyén többé-kevésbé impulzív, a helyzettől függően. Ha hajlandóak vagyunk lemondani valami kellemesről valami későbbi és még jobb javára, az a helyzet feletti ellenőrzést mutatja. Ezt az úgynevezett késleltetett kielégülést tekintik impulzív viselkedés ellentétének.
Impulzivitásnak két típusa van: impulzív cselekvés, más szóval az arra való képtelenség, hogy az ember leállítsa magát a fizikai cselekvésben; és az impulzív választás, amelyben képtelen késleltetni kielégülést.
Bár a legtöbb ember képes hatékonyan irányítani az impulzusait, az impulzivitás jelentős tényező számos betegségben, beleértve a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD), az obszesszív-kompulzív zavar (OCD), a táplálkozási rendellenességeket és a kábítószer-fogyasztást.
Korábbi tanulmányok már felfedezték a kapcsolatot az élelmiszerrel való jutalmazás és az impulzív viselkedés között. Azonban ennek a mechanizmusa még nem bizonyított. Ehhez minden bizonnyal a ghrelin hormon szerepét kell tisztázni, amire folynak is erőfeszítések.
A ghrelin hormon a gyomor-bél traktusban termelődik, s a központi idegrendszerre hat. Akkor jelenik meg, ha a gyomor üres. Ha a gyomor telítődik, a ghrelin termelődése megszűnik. A ghrelin felkészíti a testet az étel befogadására, ahogy a hipotalamusz sejtjei is, amelyek megteremtik az éhségérzetet .
A ghrelin szerepe nem korlátozódik csak az éhségválaszra, hanem szerepet játszik a kábítószer-, alkohol- és élelmiszer-bevitellel kapcsolatos jutalmazási viselkedésben is.
A Sahlgrenska Akadémián Karolina Skibicka vezetésével a ghrelin potenciális szerepét vizsgálták az impulzív viselkedésben. Patkányokkal folytatott kísérleteken keresztül a csapatnak sikerült pontosan behatárolni azt az agyi területet, amely úgy tűnik, hogy részt vesz az impulzív viselkedésben. „Az eredményeink azt mutatják, hogy a ghrelin korlátozott hatására a ventrális tegmentalis területen, amely az agy jutalmazási rendszerének kulcsfontosságú eleme, elegendő volt ahhoz, hogy a patkányok impulzívan viselkedjenek. Amikor azonban blokkoltuk a ghrelint, az impulzív viselkedés nagyban csökkent” – közölte Karolina Skibicka.
A kutatók azt remélik, hogy az eredmények segíthetnek az új pszichoaktív szerek kifejlesztésében. Már tanulmányozzák a ghrelin-antagonistákat (azokat a hatóanyagokat, amelyek blokkolják a ghrelint) az elhízás elleni gyógyszerek kifejlesztésében, valamint abban is, hogy milyen módon segíthetnek kezelni a drogfüggők kábítószer-bevitelét.
Skibicka azt is reméli, hogy végül, az agy ghrelinreceptorait célozva azokat a pszichiátriai rendellenességeket is kezelni tudják majd, amelyeket impulzivitási problémák jellemeznek.
Forrás: MNT
