„Ha nem lenne stigma, többen kérnének segítséget” – az öngyilkosság megelőzhető

Bár már többet beszélünk róla, az öngyilkosság még mindig stigma, ami nagyon kártékony. Sokan ugyanis éppen azért nem kérnek segítséget, mert félnek, hogy bolondnak nézik őket, a depressziós, szorongó embereknek pedig így csak a töredékét érjük el – hangsúlyozza Dr. Balczár Lajos pszichiáter. Az Öngyilkosság Megelőzésének Világnapja alkalmából rendezett eseményen a Magyar Pszichiátriai Társaság vezetőségi tagjai osztották meg tapasztalataikat.

Csökkenő tendencia, rossz statisztika

Bár az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent azok száma, akik önkezükkel vetettek véget életüknek, még mindig szomorúan elöl – 150-ből a 23. helyen – szerepelünk abban a világstatisztikában, amely a befejezett öngyilkosságokat számszerűsíti. Hazánkban évente nagyjából 1600-an követnek el öngyilkosságot, és 15-ször ennyi az öngyilkossági kísérletek száma. Ennek hátterében számos társadalmi, pszichés, ellátórendszert érintő és életmódbeli ok vagy életesemény húzódik meg. Emellett – mint ahogy az eseményen elhangzott – sem az Országos Pszichiátriai Intézet 2007-es bezárása, sem a Covid-pandémia nem tett jót a pszichiátriai ellátásnak.

Az állami rendszerben egy-egy pszichiáter naponta mintegy negyven beteget kénytelen ellátni, Magyarország kilenc megyéjében pedig egyáltalán nincs pszichiátriai osztály; ott kicsi az esély arra, hogy segítséget kapjanak az érintettek – mondja Oriold Károly. A Lélekben Otthon Alapítvány alapítója a közönség soraiból osztotta meg: „az öngyilkos fájdalma ráadásul nem szűnik meg a halállal, azt a hozzátartozói viszik tovább.” Egy-egy ilyen halál további több tucat embert érint közvetlenül (rokonok, barátok, munkatársak, ismerősök), közülük sokaknak traumát, nehezen feldolgozható krízist okoz, így nekik is szükségük volna segítségre. 

Okok és következmények

Kétségtelen, hogy a mentális betegek túlnyomó többsége nem lesz öngyilkos, viszont az öngyilkosok döntő többsége depressziós vagy alkoholfüggő beteg. Depressziósan a beteg mindent sötét szemüvegen keresztül lát, a legegyszerűbb feladat is megoldhatatlan problémának tűnik, és a – szinte mindenki életében előforduló – negatív életeseményeket túlértékelve gyakran kilátástalannak látja a jövőjét. A depresszióban érintetteknél különösen hajlamosít az öngyilkosságra más okok mellett a tartós munkanélküliség, az izoláció, a magány, a súlyos testi betegségek, az időskor és a megfelelő kezelés, gondozás hiánya. Az ilyesfajta krízis egy olyan reménytelennek tűnő helyzet, amit az érintett képtelen egyedül megoldani, ehhez kell a szakember segítsége.

Fontos tudni azonban, hogy az esetek többségében hosszú folyamat, mire eljut valaki az öngyilkosságig, ezalatt számos lehetőség adódhat beavatkozni. Sok idő eltelik ugyanis az életuntságtól a halálvágyon és az öngyilkossági gondolaton át a szándékig, a tervig, majd végül a megvalósításig – hívja fel a figyelmet dr. Rihmer Zoltán.

Figyelmeztető jelek

Aki öngyilkosságot fontolgat, szinte kivétel nélkül küld erről jeleket, úgynevezett segélykiáltásokat a környezetének. Az öngyilkosság legjobb megelőzési módja, ha ezeket időben felismerjük, és megfelelően reagálunk rájuk. Intő jelek:

• arról beszél, hogy meg akar halni, illetve tervezi, hogy megöli vagy megsérti magát;
• sokat beszél vagy ír a halálról, meghalásról;
• eszközöket (például fegyvert, gyógyszert) keres az öngyilkosság végrehajtásához;
• extrém hangulatingadozásai vannak, a nagyon rossz, depresszív állapotokat minden ok nélkül felpörgött, boldog állapotok követik; 
• elutasít minden dicséretet, bókot;
• rendszeresen kifejezi, hogy mennyire értéktelennek, boldogtalannak, szomorúnak és magányosnak érzi magát;
• drasztikus változások állnak be a szokásaiban, külsejében, megjelenésében, váltogatni kezdi a barátait, kimarad az iskolából, munkahelyéről;
• felhagy korábbi kedvenc tevékenységeivel, hobbijaival;
• hirtelen lefogy (ritkábban meghízik);
• megváltoznak az alvási szokásai, fizikai aktivitása, passzívvá válik;
• eltávolodik barátaitól, családjától;
• hirtelen, váratlan és tragikus esemény történik, vagy egy ilyen esemény évfordulója következik, amit az illetőre korábban nem jellemző depresszió, rossz hangulat, eltávolodás, elidegenedés kíséri;
• elrendezi a dolgokat maga körül, például elajándékoz közeli barátainak olyan dolgokat, amelyek kedvesek a számára. Végrendelkezik, eladja értékeit;
• elveszíti a jövővel kapcsolatos reményeit, úgy érzi, nincs kiút. Tehetetlenség, reménytelenség kínozza;
• utálja, értéktelennek érzi magát; bűntudat, szégyen gyötri. Tehernek érzi magát (“Mindenkinek jobb lenne nélkülem”);
• elköszön. Szokatlan vagy váratlan látogatásokat tesz, telefonhívásokat kezdeményez;
• eltávolodik a barátaitól, a családjától; magányra vágyik.

Ezek a jelek még veszélyesebbek, ha az illető

• depressziós vagy bipoláris depresszióban érintett;
• alkoholfüggő;
• korábban már kísérelt meg öngyilkosságot;
• a családjában (baráti környezetében) történt már öngyilkosság;
• hirtelen nyugalmat, megnyugvást, akár boldogságot érez. Ez jelentheti azt, hogy meghozta a döntést az öngyilkosságról.

Te is segíthetsz!

• Ismerd fel időben, hogy baj van! Ebben fontos szerepük lehet az egészségügyi dolgozókon és a hozzátartozókon, barátokon kívül azoknak is, akik szintén gyakran találkoznak az érintettel, például tanárok, kollégák, lelkész, főnök vagy edző.
• Szánj időt arra, hogy kapcsolatot teremts! Egy egyszerű bejelentkezés reményt adhat és valódi változást hozhat!
• Kérdezz és beszélgess! Sokan tévesen úgy gondolják, hogy az öngyilkosságra nem szabad rákérdezni, mert az csak tovább rontana a helyzeten vagy esetleg ötleteket adna. A valóság azonban az, hogy ilyenkor a segítségnyújtás lehetőségét is felcsillantva a megelőzést segítjük. Ragadj meg egy nyugodt alkalmat, amikor kettesben vagytok, és kezdd azzal a beszélgetést, hogy elmondod: aggódsz érte, és szeretnéd tudni, hogyan érzi magát. Kérdezd meg, tudsz-e neki segíteni valamiben!
• Kérd meg, hogy keressen fel egy szakembert (pszichológust, pszichiátert, illetve ha fiatalkorú, akkor nevelési tanácsadót), ebben is ajánld fel a segítséged! A pszichiátriai ellátás „alacsony küszöbű”, vagyis könnyű bekerülni, oda ebben az esetben beutalóra sincs szükség.
• Beszélj kedvesen és empátiával az öngyilkosságról! Minden érintett – akár elveszített valakit, akár maga küzd a problémával – méltóságot és tiszteletet érdemel.
• Ha a rokonod, barátod, ismerősöd, vagy akár egy ismeretlen eljut a végsőkig, ne vállald csak magadra a helyzet megoldásának felelősségét! Segíts neki, maradj vele, de kérj segítséget! Ha úgy ítéled meg, hogy közvetlen életveszélyben van (például késsel, fegyverrel, gyógyszer bevételével fenyegetőzik, vagy búcsúlevelet írt és eltűnt), akkor azonnal hívd a 112-es segélyhívó számot!

Ha esetleg te magad gyakran gondolsz a halálra vagy öngyilkossági gondolatokkal küzdesz, fordulj bizalommal a háziorvosodhoz, keress fel pszichiátert, pszichológust, vagy hívd az ingyenes 116-123-as telefonszámot! Itt és itt is kaphatsz segítséget.