Akkor most jó vagy rossz?
Versenyhelyzetben - sportban, színészetben stb. - nem ritkán ott lehet a szorongás is, az idegrendszer aktivizálódik és győzelemre segít, a szakirodalom ezt a megnyilvánulást mobilizáló szorongásnak nevezi. Ugyanakkor elvitathatatlan, hogy sokszor a szorongás nem növeli, hanem csökkenti a teljesítményt, nyomában ingerült lesz az ember, hibákat hibára halmoz. Ilyenkor megmerevedik a szorongó mimikája, az izmok feszültsége nő, például vizsgán mindent elfelejt, amit korábban tudott, szokatlan hibákat követ el. Akár összefüggéstelenül, vagy éppen dadogva beszél.
Szélsőséges esetben "demobilizáció" alakul ki, el is ájulhat. Mitől függ, hogy a mobilizáló vagy a demobilizáló szorongás "győzedelmeskedik"? Egyrészt a személyiségtől, másrészt a kiváltó életeseménytől. A tartós stresszel szemben tehetetlenek vagyunk, mert olyan demobilizáló szorongást válthat ki, amely akár pszichoszomatikus betegségek, depresszió, alkoholizmus kialakulásához, agresszivitáshoz, öngyilkossághoz is vezethet.
Ne magunk próbáljuk megoldani a problémát
Normális, ha az ember a szorongásától mihamarabb szeretne megszabadulni, csakhogy nem mindegy, megoldásként milyen gyógyírt keres magának. Van, aki cigarettáról cigarettára gyújt, gyorsan az alkoholban keres "támaszt", vagy más, még erősebb droghoz fordul, így megoldás helyett ördögi körbe kerül. A kezeletlen beteg legnagyobb rizikója, hogy különböző gyógyszereket, nyugtatókat össze-vissza bekapkod, ami a gyógyszerfüggőség kockázatát csak növeli.
Szakemberek mondják, hogy az elkerülő viselkedés nehezen felismerhető és kezelhető, mert például a szociális fóbiában szenvedő ember társaságkerülő. Akár egyetlen pánikroham után is kialakulhat a jellegzetes elkerülő viselkedéssel járó agorafóbia. Ha a viselkedés nem szélsőséges, akkor a környezet csupán különcnek és nem betegnek tartja a szorongót, aki kifejezetten szenved attól, hogy a korábban kedvelt barátokról, utazásokról stb. félelmében le kell mondania. Ezért fontos, hogy ha fennáll a lehetősége annak, hogy valóban szorongásról van szó, mielőbb forduljunk szakorvoshoz a segítségért.
Depresszió: érdemes odafigyelni! A depresszió a kezeletlen szorongás gyakori társa. A szorongásos betegek csaknem 50 százaléka élete során major depresszióban szenved, aminek felismerése annál nehezebb, mivel a tünetek egy része a szorongáséval azonos. Ha mégis sikerül felderíteni, akkor a beteggel való együttműködéssel az orvos komoly gyógyulást, normális életvitelt érhet el a páciensénél.
