Persze fóbia és fóbia közt is van különbség, hiszen aki például betegesen retteg a kenguruktól, a Kárpát-medencében nyugodtan élheti életét. Más a helyzet az egyik leggyakoribb fóbia, a pókiszony esetén.
Rengeteg ember éli a Földön úgy életét, hogy már egy pók puszta látványa is óriási félelemmel tölti el. Maga a fóbia tulajdonképpen egyfajta szorongás, amit az emberek 30 százaléka legalább egyszer átél életében. Ez a szorongás lehet enyhébb vagy erősebb, utóbbi esetben olyan mértékű, hogy már a mindennapi feladatokat sem képes a beteg ellátni.
A fóbiák gyógyításának egyik leggyakoribb módja, hogy a beteget „összezárják” félelmeivel. A cél, hogy megfelelő körülmények között, a fóbia tárgyával kapcsolatban az embernek „biztonságos” emlékei legyenek, így felváltva a korai, rettegéssel teli pillanatok emlékét.
A baj csak, hogy az új emlékek nem feltétlenül maradandóak, és a korai rossz beidegződések újra felszínre bukkanhatnak. Svéd kutatók egy csoportja most úgy véli, megoldást találtak erre a problémára. Úgy gondolták, ha a rossz emlékek felidézését valamilyen formában megzavarják, azzal gyengíthetik azokat. Normális esetben, ha valaki visszaemlékszik valamire, az emlék maga nem teljesen stabil, tehát változtatható.
A svéd csapat most erre alapozva próbálta gyengíteni, sőt esetleg ki is törölni azokat az emlékeket a betegekből, amik félelemmel töltötték el őket. Például az arachnofóbiás betegeknek rövid ideig mutattak képeket pókokról, majd 10 perccel később már hosszabb ideig kellett bámulniuk a nyolclábúakat. Közben folyamatosan nyomon követték a félelemérzettel társított amygdala működését.
Másnap ismét képeket kellett nézegetniük, de ekkor már sokkal kevesebb félelmet mutattak. Úgy vélik tehát, hogy ilyen és ehhez hasonló módszerekkel sikeresen gyógyítható lehet egy-egy fóbia, és nem kell attól tartani, hogy az emlékek visszatérnek, mint a hagyományos módszerek esetében.
Forrás: medicalnewstoday.com
