A pókokat kevesen szeretik, többnyire nem tartjuk őket szép teremtményeknek. Igaz, ami igaz, hosszú lábaikkal, szőrös testükkel riasztó látványt nyújtanak, csúnya, ragadós hálót szőnek, ráadásul csípnek, sok fajuk erős, az emberre is ható mérget fecskendez áldozatába. Nincs hát sok okunk szeretni a pókokat.
Más oldalról nézve azonban a túlzott félelem nem indokolt, mert mérgüket zsákmányállataiknak tartogatják, az embernek inkább csak kellemetlenséget okoznak. Az arachnofóbiás félelmet eddig azzal magyarázták, hogy a félelemtől mozdulatlanná dermedt ember jó eséllyel kerüli el a mérges csípést. Úgy tűnik azonban, ez a magyarázat mégsem megfelelő. Würzburgi pszichológusok úgy vélték, hogy akkor nem csak hasznos pókfóbiának kellene léteznie, a darazsak és méhek látványára is hasonlóan kellene reagálni, ráadásul ezek sokkal reálisabb veszélyforrások: csípésük allergiás reakción keresztül sokkal gyakoribb halálok, mint a ritka mérges pókok okozta csípések. Több száz méhcsípés pedig allergiás reakció nélkül is halálos lehet. A német kutatópszichológusok a Würzburgi Egyetem a zoológusaival fogtak össze, hogy kiderítsék, miért tartunk jobban a pókoktól, mint mindenféle egyéb gusztustalan ízeltlábútól, illetve, hogy a különlegesen erős félelmet mérgezőbb lények számára tartjuk-e fönt.
Kísérletükben egyetemi hallgatóknak különböző pókokról, darazsakról, méhekről, bogarakról, lepkékről mutattak képeket, majd kikérdezték őket, hogy melyiktől mennyire félnek vagy undorodnak, illetve mennyire tartják őket veszélyesnek.
Az eredmény, hogy a pókok valóban sokkal félelemkeltőbbek voltak, mint a többi apró állat, nem csak a kóros félelmet érzők körében. Mint ismeretes, a félelem éppúgy képes megvédeni a veszélytől, miként az undor érzése a romlott étel okozta mérgezéstől. S valóban, a résztvevők a kísérletben sokkal veszélyesebbnek ítélték a pókokat, mint a méheket vagy egyéb rovarokat. Vagyis a pókoktól való félelem nem érvényes minden ízeltlábúra, és egyértelműen azért alakul ki, mert veszélyesebbnek tartjuk a többi hasonló méretű és megjelenésű ízeltlábúnál. Hogy félelmünk és fóbiánk miért nem a valós és reális, hanem a vélt veszélyen alapul? A pszichológusok szerint azért, mert a méhekkel szerzett tapasztalataink gyakoribbak, és azt erősítik, hogy egy-egy méhcsípésből nem szokott nagy baj történni, míg a pókokkal kapcsolatban nincs annyi tapasztalat, ezért soha nem lehet tudni...
Forrás:
www.gesundheitsnachrichten.net
