Sheilagh Hodgins és Nigel Blackwood, a montreali egyetem munkatársainak eredményeiről a Science Daily számolt be .
Az erőszakos bűncselekményeket elkövető személyek közül minden ötödik pszichopata személyiség. Ők azok, akik nagyon nagy eséllyel visszaeső bűnözők, náluk nem eredményesek a rehabilitációs programok. Az új kutatás a háttérben meghúzódó okokat tárta fel; így lehetőség nyílik a jövőben akár gyerekkori erőszak-prevencióra, illetve a visszaesések megakadályozására is.
A pszichopata elkövetők sok tekintetben különböznek az átlagos bűnözőktől. Míg az utóbbiak túlreagálják a fenyegetettséget, hirtelen haragúak és agresszívak, a pszichopaták nagyon lassan reagálnak a fenyegetésre, hidegek, józanok és az agresszivitásuk szándékos. Mindkétféle bűnöző agya korai gyerekkortól kezdődően eltérően fejlődik a normálistól, de különbözőképpen. Hogy az erőszakos cselekményeket megelőzzék, illetve hogy a pszichopata elkövetők visszaesését megakadályozzák, szükség volt a viselkedés neurológiai hátterének föltérképezésére.
A kutatók pszichopata és nem pszichopata elkövetők agyának szerkezetét és működését vizsgálták meg MRI-vel , és ezeket a képeket hasonlították össze olyan emberek agyáról készült felvételekkel, akik nem követtek el erőszakos bűncselekményt. A képeken a pszichopata elkövetők esetében strukturális eltéréseket találtak mind a szürke-, mint pedig a fehérállomány bizonyos területein. A szürkeállomány elsősorban az információfeldolgozásért és a kognícióért felelős, míg a fehérállomány az információáramlást biztosítja az agy különböző területei között. A vizsgálatban 12 antiszociális személyiségzavarral küzdő pszichopata elkövető, 20 antiszociális személyiségzavarral küzdő, de nem pszichopata elkövető, továbbá 18 egészséges személy vett részt, akik nem követtek el erőszakos cselekményt. A résztvevők mindnyájan britek voltak. Az erőszakos cselekmények elkövetőit gyilkosságért, nemi erőszakért, gyilkossági kísérletért, illetve súlyos testi sértésért ítélték el.
A pszichopaták szürkeállományának elváltozásait vizsgálva azt találták, hogy az empátiáért , a társas kapcsolatok érzelmeiért, például a bűntudatért, a szégyenérzetért és a morális érzékért felelős területek térfogata kisebb mind a két agyféltekében. A fehérállományban szintén olyan elváltozásokat állapítottak meg, amelyek összeköttetésben állnak az empátia hiányával, és azzal, hogy a az illető nem tud tanulni a jutalmakból és a büntetésekből.
Az elfogadható társas viselkedés kialakításához elengedhetetlen, hogy tudjunk tanulni a büntetésekből – legyenek azok akár valósak vagy képzeletbeliek. A legtöbb ember nem sétál ki a busz elé, hiszen el tudja képzelni a helyzetet, amelyben elüti őt a jármű. Erre az erőszakos cselekmények elkövetői is képesek, tehát valamennyire kell tudniuk tanulni a büntetésekből, és úgy tűnik, nem kevésbé érzékenyek a büntetésre, mint mások. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az ő viselkedésüket nem változtatja meg a büntetés. Az MRI-felvételek készítése közben elvégzendő feladatuk ezt bizonyította: a pszichopata elkövetők nem tanultak a büntetésekből egy egyszerű képpárosítós játékban.
A korábbi vizsgálatokból az is kiderült, hogy a pszichopátiának már vannak jelei a korai gyerekkorban is. Így egy tanulásalapú intervenciós program eredményes lehet abban, hogy az ilyen eltéréseket mutató gyerekek ne váljanak elkövetőkké.
