Bizonyára önnek is írtak már fel antibiotikumot valamely bakteriális fertőzés kezelésére. S most legyen őszinte magával: mindig betartotta az orvos utasításait és az utolsó tablettáig bevette az előírt adagot? Ugye nem? A legtöbbünkkel ez nem is egyszer fordult elő, pedig ilyenkor az aktuális kezelés sikeressége mellett a későbbi esélyeinket is rontjuk: a kórokozók szinte "megedződnek" az antibiotikummal szemben, és pár év múlva már hosszabb kúra vagy erősebb gyógyszer kell ellenük. A krónikus, hosszú lefolyású betegségek, mint a szkizofrénia kezelése során ugyanennyire, vagy talán még fontosabb, hogy a betegek az orvos utasításai alapján járjanak el, és pontosan az előírt módon szedjék a gyógyszereket . Ám a mindennapi, rendszeres gyógyszerszedés megterhelő mindenki számára, és magában rejti a tévedés, tévesztés lehetőségét is.
Készült egy felmérés, amelyben kórházi kezelésre szoruló betegeket figyeltek meg. A tapasztalatok szerint közel negyedük az elbocsátást követő egy héten belül már nem pontosan úgy szedte a gyógyszereit, ahogy azt orvosa előírta számára. Ez a szám egy év múlva 50 százalékra, két év múlva 75 százalékra emelkedett. Mi lehet az oka annak, hogy ilyen sokan nem tartják be az orvos javaslatait?
Okok, amiért nem szedik a gyógyszereket
A hosszan tartó gyógyszeres terápia javaslat szerinti betartása minden krónikus betegségben, így a magas vérnyomás, vagy cukorbetegség kezelésében is problémát jelent. A szkizofrénia gyógyszeres kezelése során előfordulhat, hogy egy nap alatt többször kell egy vagy akár többféle gyógyszert is bevenni. Minél több alkalomról és/vagy többféle gyógyszerről van szó, annál nagyobb az esélye a tévedésnek, és kimarad néhány alkalom. Sokan azért nem veszik be a gyógyszereiket, mert - mint fogalmaznak - "már jól vagyok, nincs szükségem rájuk", míg mások a mellékhatásoktól tartva hagyják abba a gyógyszer szedését. Érdemes azonban figyelembe venni azt is, hogy milyen könnyen vehető be az adott készítmény.
A kezelés elhagyása szkizofrénia esetén az állapot napok vagy hetek után jelentkező romlását okozhatja, újra felbukkanhatnak a téveszmék és a hallucinációk, sőt kórházi kezelés is szükségessé válhat. Látható, hogy az orvos által előírt terápia (amely a gyógyszeres kezelés mellett más módszereket is magában foglalhat) betartása valójában közös érdek, ezért az együttműködés a sikeres szkizofrénia-terápia egyik kulcsa. A megfelelő együttműködés nem merül ki abban, hogy a javasolt készítményeket pontosan szedjék, hanem szükséges a visszajelzés is: bármilyen, a betegséggel vagy a kezeléssel kapcsolatban felmerülő probléma esetén jelezni kell azt a kezelőorvosnak, érdemes beszélni róla a következő találkozáskor.
Hogyan lehet javítani a gyógyszeres kezeléssel való együttműködést?
A gyógyszeres kezeléssel való együttműködés számos tényezőn múlik. Kiemelhető a megfelelő terápiás kapcsolat és kommunikáció az orvos és a betege között, az ellátás elérhetősége, de a betegségbelátás megléte vagy hiánya is alapvető tényező. Azonban magukon a gyógyszereken is lehet változtatni, fejleszteni, hogy javuljon az együttműködés, és jobban ellenőrizhetővé váljon a gyógyszeres kezelés. A kutatók évtizedek óta ismerik a rendszeres gyógyszerszedés buktatóit, és folyamatosan dolgoznak azon, hogy a terápia során a lehető legkönnyebben be lehessen tartani a javasolt adagolást. Segíthetnek az úgynevezett emlékeztetők, például vannak gyógyszeradagoló dobozkák, amelyek pontosan és jól érzékelhetően jelzik, mikor jött el a készítmények beszedésének ideje, amelyeket természetesen a megfelelő fiókocskából azonnal ki is vehetünk. A gyógyszerek kiszerelésének fejlesztése szintén segíthet, pl. ha a gyógyszerek alkalmazási gyakoriságát csökkentik.
Sokféle gyógyszert javasolhatnak a szkizofrénia tüneteinek kezelésére: ezek egy részét naponta többször is be kell venni. A gyógyszerek fejlesztése során az együttműködést javítását is figyelembe vették, így megjelentek a naponta egyszer alkalmazandó készítmények, amelyek általában lassított felszívódású formában tartalmazzák a hatóanyagot. Ennél is kényelmesebb és megbízhatóbb, valamint jobban ellenőrizhető lehet, ha még ritkábban kell csak a gyógyszer alkalmazására gondolni. Ilyenek például a néhány éve kidolgozott tartós hatású (úgynevezett depót) injekciók, ezeket elég kéthetente vagy még ritkábban, havonta beadni a megfelelő hatás biztosításához. A tartós hatású injekcióból ugyanazon hatás eléréséhez (egy kezelési napra vonatkozóan) általában kevesebb gyógyszerbevitel szükséges, mint az ugyanazt a hatóanyagot tartalmazó szájon át, naponta szedendő gyógyszerformából, és emiatt a mellékhatások is csökkenhetnek.
