A súlyos depresszió előfordulása a válság idején jelentősen megnőtt felnőttek körében. Míg 2005-2006-ban 2,33 százalék volt, 2009-2010-re már 3,49 százalékra emelkedett. A kevésbé súlyos depresszió is gyakoribbá vált a recesszió alatt és után: 2005-2006-ban 4,1 százalék volt, 2009-2010-re már 4,79 százalékra emelkedett, ám a kevésbé súlyos depresszió rátája 3,68 százalékra csökkent 2011-2012-re. A szegény rétegekbe tartozók és azok, akik nem fejezték be a középiskolát, nagyobb valószínűséggel lehetnek depressziósok, mint más csoportok tagjai.
A tanulmány szerzői szerint valószínű, hogy az erős és kitartó recesszió negatív hatással lehetett a foglalkoztatásra, a munkahely és a lakhatás biztonságára, az értékpapírokban lévő tartalékokra, s ezek a tényezők együttesen hozzájárultak a súlyos depresszió tartós növekedéséhez az amerikai lakosság körében, de ebben a recesszió időszakában tapasztalható más tényezők is szerepet játszottak.
A szegénység hozzájárul a depresszió kialakulásához
A növekedés a legkifejezettebb Európában és az amerikai kontinensen volt. A nők öngyilkossági aránya is növekedett, de ez csak 2,4 százalékos volt. Az emelkedő öngyilkossági arány a BMJ tanulmánya szerint összefüggést mutat a globális munkanélküliség 37 százalékos emelkedésével az adott időszakban.
Egyes szakértők szerint mivel a mentális problémák összefüggenek a munkahely vagy a vagyon - végső soron a létbiztonság - elvesztésétől való félelem és stressz szintjének növekedésével, az ilyen hatásoknak leginkább kitett embereknek lehetővé kellene tenni, hogy szűrővizsgálatokkal megelőzhessék a problémáik súlyosbodását.
