Az adaptív perfekcionizmus (törekvés a tökéletességre) azokat a magas standardokat jelenti, amelyek elősegítik a célként kitűzött testkép elérését, míg a rosszul alkalmazkodó (maladaptív) perfekcionizmus a hibákra és mások véleményére összpontosít. A kutatás azt mutatja, hogy mindkettő hozzájárul a testképpel kapcsolatos fokozott aggodalmak kialakulásában, ami pedig a táplálkozási zavarok kockázatának teszik ki az embereket.
A vágyott testkép és a tökélyhajszolás összefügg
A kutatás több mint ezer nőt vizsgált, 28 és 40 év között. Testsúlyuk az alultáplálttól egészen a kórosan elhízottig terjedt (14-től 64 testtömeg-index - BMI pontig), és minél távolabb esett valaki az egészséges BMI-től, annál nagyobb különbség volt az aktuális és a vágyott testkép között.
"Bár bizonyos mértékű perfekcionizmus normális és szükséges , elérkezik egy olyan pont, ahol már feleslegessé válik, és ördögi kört indít be" - magyarázta Tracey Wade professzor. "Abból kiindulva, hogy a bárminemű perfekcionizmus a táplálkozási zavarok egyik kockázati tényezőjének számít, érdemes foglalkoznunk a páciensek "mindent vagy semmit" hozzáállásával, és segítenünk kell nekik abban, hogy kevésbé aggódjanak saját értékük miatt abban a tekintetben, hogy képesek-e megütni a magasra tett mércét."
