Alex egy 900 alkalmazottat foglalkoztató szoftverszolgáltató (SaaS) cég vezérigazgatója az Egyesült Államokban. A pandémia lecsengésével arra kereste a választ, hogyan alakítsa ki a munkavégzés jövőbeli feltételeit a szervezetnél. Eredetileg azt tervezte, hogy egy irodacentrikus környezetet hoz létre. Félt, hogy ha a beosztottjai nem térnek vissza teljes munkaidőben az irodába, akkor lemarad azok mögött a konkurens cégek mögött, amelyek ezt meg tudják oldani, ezáltal ki tudják aknázni az irodai munkavégzés produktivitásbeli előnyeit a piaci versenyben – mutatta be egy anonim cégvezető történetét a Psychology.com oldalán megjelent cikkében dr. Gleb Tsipursky kognitív idegtudós, viselkedési közgazdász.
Mint írta, Alex esete egyáltalán nem egyedi, számos cégnél merültek fel aggodalmak a távoli munkavégzés hatásait illetően. A félelmek alapját az a feltevés adja, hogy az emberek nem képesek igazán jól dolgozni az irodán kívül. A közelmúltban még a világhírű üzletember, Elon Musk is úgy nyilatkozott, hogy azok a munkavállalók, akik távolról végzik a munkájukat, többnyire inkább csak úgy tesznek, mintha dolgoznának.
Alex végül felvett egy tanácsadót, aki nagy szakértelemmel rendelkezett a hibrid és távoli munkavégzés területén. Ő hívta fel a vezérigazgató figyelmét a veszélyre, hogy amennyiben teljes munkaidőben visszarendeli az alkalmazottait az irodába, sokuk kiléphet a cégtől. A munkavállalók zöme ugyanis sokkal jobban kedveli, ha otthonából dolgozhat. Ráadásul több felmérés is igazolja, különösen a techcégek dolgozói körében, hogy a távoli munkavégzés valójában még produktívabb is, mint az irodai.
Kutatások a home office mellett szólnak
Tsipursky példaként egy 2021 februárjában bemutatott tanulmányt említ, amelyhez két év alatt több mint 700 egyesült államokbeli cég mintegy 3 millió alkalmazottja körében készítettek felméréseket a szerzők. Az így kapott adatok alapján a home office átlagosan 6 százalékkal javította a dolgozók produktivitását. Egy másik, összesen 800 munkáltató megkérdezésével készült felmérés pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a megkérdezett munkáltatók 94 százaléka szerint alkalmazottak legalább annyira, ha nem még produktívabbak voltak a távoli munkavégzés során, mint amikor személyesen az irodából látták el a teendőiket. Eközben a dolgozók 83 százaléka válaszolt úgy, hogy szívesen dolgozik otthonról, és csupán 7 százalékuk szeretett volna azonnal visszatérni fizikailag is a munkahelyére. A legtöbben egyébként egy hibrid rendszert láttak ideális megoldásnak, ahol megoszthatják munkaidejüket otthonuk és az iroda között.
„Nem meglepő, hogy a távmunka erősíti a produktivitást” – hangsúlyozza Tsipursky. Hozzáteszi, a COVID előtti időkben végzett kutatások is hasonló lehetőségekre világítanak rá. Mindet egybevetve ugyanis a távmunka sok olyan problémát kiküszöböl, amely az irodai munkavégzés szükséges velejárója, mint például a hosszadalmas napi ingázás. Hovatovább a home office sokkal nagyobb rugalmasságot biztosít a dolgozók számára ahhoz, hogy akkor lássák el munkahelyi teendőiket, amikor az a legalkalmasabb számukra a munka és magánélet egyensúlya szempontjából. Márpedig ez éppen egybevág azokkal a kutatási eredményekkel, amelyek szerint minden ember a nap más-más szakában tudja a legjobb teljesítményt nyújtani különböző tevékenységek, feladatok során. Érthető tehát, miért javítja a produktivitást, ha rugalmasabbak lehetünk az időbeosztásunk megtervezésekor.
A távmunka versenypiaci előny lehet
Alex cége a tanácsadó javaslatára lefolytatott egy belső felmérést, amelyből egyértelműen kiderült, hogy az alkalmazottak többsége arra vágyik, hogy otthonról dolgozhasson. A megkérdezettek 59 százaléka a hibrid munkavégzést preferálta, ahol hetente egy-két napra kell csak bemenniük az irodába. A teljes idejű home office 32 százalékuk elsődleges választása volt, és mindössze 19 százalékuk tért volna vissza mindennapra az irodába. Mindezek tükrében a tanácsadó azt tanácsolta Alex számára, hogy vezessen be egy hibrid rendszert, fenntartva a lehetőséget, hogy akik teljes munkaidőben távolról dolgoznának, választhassák ezt az opciót. Bár a cég vezetése kezdetben szkeptikus volt, néhány hónap tapasztalata után felismerték, hogy a rendszer működik, és az alkalmazottak nemcsak nem mondtak fel, de a produktivitásuk is magas maradt. Azok a munkavállalók is maradéktalanul ellátták a feladataikat, akik számára engedélyezték a teljes távmunkát. Végeredményben kialakult egy olyan munkakörnyezet, ahol a résztvevők hatékonyan képesek menedzselni a feladataikat, megőrizve közben a jó munka-magánélet egyensúlyt.
„Hogy a legtöbbet hozhassák ki alkalmazottak produktivitásából, a cégeknek meg kell érteniük, hogy hol a legproduktívabbak. Ha pedig szeretnék megtartani őket, a munkáltatóknak fel kell mérniük és meg kell felelniük munkavállalóik preferenciáinak” – fogalmazta meg konklúzióját Tsipursky. Hozzátette, a vezetőknek érdemes elengedniük aggodalmaikat, és hallgatni inkább a témában született kutatási eredményekre, illetve a progresszív vállalatoktól származó esettanulmányokra, hogy ezáltal a jövőben versenypiaci előnyhöz juthassanak.
