Nem vagyok őrült!

Érezte már úgy, hogy egy esemény már megtörtént önnel korábban? Előfordult, hogy egy teljesen hétköznapi szó nem jutott eszébe? Talán furcsa árnyakat látott a szeme sarkából? Lehet, hogy csak az agya tréfálta meg...

Felébredünk, és képtelenek vagyunk mozogni

A hallucináció szembetegség következtében is kialakulhat. Egy vizsgálat szerint akkor képzelődtek a betegek leginkább, amikor látásuk már halványult, de még nem vesztették el teljesen. Bővebben itt olvashat a jelenségről! Rettenetes, ha ébredés után teljes bénultságot érzünk, és egyetlen izmunkat sem tudjuk megmozdítani a szemünkön kívül. Ez az alvási paralízis jelensége, melyet az emberek negyede, fele átélt már életében. Az alvási paralízis oka az, hogy a REM alvás idejére a szervezetünk "kikapcsolja" a vázizmokat, hogy az alvajárást, alvabeszélést megakadályozza. Időnként azonban előfordulhat, hogy az agyunk már felébredt, a testünk azonban még nem, ilyenkor tapasztalhatjuk meg az általában alig néhány másodpercig tartó állapotot. A bénuláshoz időnként félelemérzet, hallucinációk is társulhatnak. Az alvási paralízis egyetlen esetben lehet káros: ha narkolepsziával társul.

Hangokat hallunk

Nagyon sokszor csak egy fülbemászó (és onnan nem távozó) dallam az, amelyet hallani vélünk, ez azonban valójában csak az agyunk tréfája. Súlyosabb, de sokkal ritkább az úgynevezett auditív hallucináció, melynél valójában nem létező hangokat, zenét hallhatunk. Ennek hátterében idegrendszeri zavarok, hallásromlás vagy a hallás fokozatos elveszítése, illetve tinnitusz is állhat.

Árnyakat látunk

Ha a szemünk sarkából árnyakat látunk, könnyen elkezdhetünk a saját szellemi épségünkben kételkedni, esetleg arra gondolhatunk, hogy a látomásoknak természetfeletti oka van. Gyakran azonban súlyos szemproblémák állnak a jelenségek hátterében. A szemünk sarkából látható árnyak a retina sérülésére, akár leválására utalhatnak - ez, ha nem kezelik, akár a látás elveszítéséhez is vezethet.

Jártam már itt?

Egy, a Journal of Nervous, Mental Disease című szaklapban megjelent kutatás eredményei szerint az emberek 76 százalékának volt már déja vu élménye, vagyis az az érzése hogy korábban átélt valamit, amivel valójában először találkozik: például belép egy ismeretlen szobába, mégis úgy érzi, hogy korábban már járt ott. Ennek a furcsa jelenségnek nincsenek káros hatásai , de sokszo ijesztő lehet. A hátterében egy nagyon hasonló emlék állhat, de egy olyan álom is, melyre nem emlékszünk. Ha idegesek, stresszesek vagyunk, könnyebben átélhetjük a déja vu jelenségét, ugyanis a felfokozott lelki állapot miatt megváltozhat az, ahogy a környezetből érkező ingerekre reagálunk.

Hol is van a kulcsom?

Nem emlékszünk arra, hova tettük a kulcsainkat, vagy nem jut eszünkbe egy teljesen hétköznapi szó – könnyen azt hihetjük, hogy valamilyen súlyos neurológiai problémánk van. Az időnkénti „emlékezetkiesés” azonban nagyon gyakori, és a feledékenységnek sokszor hormonális okai vannak, különösen a nők esetében. A stressz hatására például nőhet a szervezetünkben a kortizol szintje, ez a hormon pedig komoly hatással van az agyunk memóriáért felelős területeire. A progeszteronhiánynak, a depressziónak, az alvászavaroknak, a pajzsmirigyproblémáknak is lehet következménye a feledékenység.