A napi célok követése meghosszabbíthatja az életünket - véli a New York Times bloggere . Ám e kis céloknak valamilyen nagyobb életcélhoz kell kötődniük.
Idős emberek esetében, ahol a munkavégzés már nem jelenthet egy hosszabb távú törekvéshez való kis lépést, fontos az ilyen apró célok megtalálása. Szóba kerülhetnek a napi rendszerességű találkozók, például az idősek otthonában, egy egyesületben vagy egy megszokott társasággal. Ezeknek a tevékenységeknek az ismétlődése szinte megindokolhatatlan és megmagyarázhatatlan, de sokat segítenek abban, hogy értelmet nyerjen az életünk.
A pszichológusok számára "a napi célok" olyan hosszú távú életcélokhoz való kötődést, elkötelezettséget jelentenek, amelyek a mindennapi tevékenységünket szervezik - véli Patrick Hill, az ottawai Carleton Egyetem pszichológusa.
Ezeket a kisebb-nagyobb célokat persze nehéz kimutatni, ezért a szakértők olyan kijelentéseken mérik le a létezésüket, amelyekre a válaszadók igennel vagy nemmel felelhetnek.
Így például egyetértenek vagy sem azzal, hogy...
- "Vannak, akik céltalanul kóborolnak a világban, de én nem tartozom közéjük."
- "Jól érzem magam, ha arra gondolok, amit eddig csináltam az életemben, és akkor is, ha arra gondolok, hogy remélhetően mit fogok tudni még megcsinálni."
- "Mindig arra a napra gondolok, amit megélek, nem gondolok bele a jövőbe."
- "Néha arra gondolok, mindent megtettem az életemben, amit meg lehet tenni."
Ezek a napi célok, pontosabban "célokok" nagyon jó, ha léteznek, mert ezek kapcsolódnak az elégedettség és a boldogság érzéséhez. Hozzájárulnak a jobb fizikai állapothoz is, például a jó alváshoz. Ez egy igen erős mutatója annak, hogy valaki egészséges legyen idős korban is - magyarázta Patricia Boyle, a chicagói Rush Alzheimer's Disease Center neuropszichológusa.
Boyle és kollégái idős embereket vizsgáltak meg Chicagóban. Fizikai, pszichikai és kognitív (gondolkodási) képességeiket, adottságaikat is felmérték. A résztvevők beleegyeztek abba, hogy haláluk után agyukat tudományos vizsgálathoz is felhasználhatják.
Kiderült, hogy a hét éven át figyelt majdnem ezer ember közül azok, akik megfelelően magas értéket értek el a "napi céljaikat" (pontosabban a hosszú távú célokhoz igazodó napi célokat) illetően, azok 2,4-szer kisebb eséllyel betegedtek meg Alzheimer-kórban. Ugyancsak 30 százalékkal kisebb eséllyel csökkentek a gondolkodási (kognitív) képességeik.
Ráadásul kiderült, hogy az időközben elhunyt 246 személy közül nagyon soknak az agya valójában az Alzheimer-kór jeleit mutatta. Megjelentek például náluk az úgynevezett plakkok, de azokat tolerálta a szervezetük és mentális állapotukat meg tudták őrizni.
A "céllal élők" kevésbé voltak hajlamosak a rokkantságra is, sőt a halálozási rátájuk feleakkora volt, mint a cél nélkül élőké.
Az életcélok rendszerének ez a védőhatása hosszú éveken át kitart - magyarázza Patrick Hill, aki nemrégiben jelentetett meg egy hosszú távú felmérésen alapuló tanulmányt. A felmérés - amelynek adatai Hill elemezte - 7100 amerikaira terjedt ki. A vizsgálat alanyai 20-75 év közöttiek voltak. Hill azt tapasztalta, hogy minden korosztályból azok haltak meg nagyobb arányban, akik a céljaikat tekintve alacsonyabb értékeket mutattak. És erre még a nyugdíjazás sem volt hatással, vagyis a napi célok felborulása nem jelentette azt, hogy az érintettek élete felborult volna. Akinek ugyanis sikerül a napi céljait a hosszú törekvéseihez igazítania - akár a nyugdíjazás miatt megváltozott körülményei ellenére is -, azoknak nagyobb az esélyük a hosszú életre .
