A boldogság kulcsa: hétköznapi apróságok

Ting Zhang és társai szerint az emberek hajlamosak arra, hogy rosszul jósolják meg, milyen érzelmek fognak egy bizonyos élményhez kötődni, illetve azt, hogy mennyire fogunk rá emlékezni. Ezek a tévedések megmagyarázhatják, miért hagyjuk figyelmen kívül az apró, hétköznapi eseményeket, és miért teszünk meg mindet azért, hogy izgalmasnak és jelentőségteljesnek tartott eseményeket a lehető legjobban dokumentáljunk, például fényképeken, videófelvételeken vagy naplóbejegyzéseken keresztül.

A kutatók több kísérletet is végeztek azért, hogy magyarázatot találjanak erre az ellentmondásos jelenségre. Az egyikben 135 egyetemistát kértek meg arra, hogy készítsenek időkapszulát a nyári szünet elején, azokkal az élményekkel, melyeket a korábbi napokban éltek át. Szerepeltek benne beszélgetések, bulik, és három olyan dal, amit szívesen hallgattak.

Egy házi dolgozatuk részletét is mellékelték. Ezek után megkérték őket, hogy próbálják megjósolni, mennyire fogják érdekesnek, izgalmasnak találni ezeket az élményeket, ha újra olvasnak róluk. Az időkapszulát három hónappal később nyitották fel. A diákok meglepetésére jelentően alábecsülték, mennyire érdekesnek és izgalmasnak találják majd ezeket a hétköznapi élményeket. Hasonló eredményekre jutottak egy online kísérletben is.

Egy másik kísérletben a résztvevők választhattak, hogy egy beszélgetésről írnak egy naplóbejegyzést vagy megnéznek egy talk show-részletet. Csak 27 százalékuk választotta a naplóírást. Amikor viszont azt kérdezték tőlük, melyik eseményt szeretnék újra élni egy hónap múlva, 58 százalékuk mégis a beszélgetést választotta.


Azonban azt jelentősen túlbecsülték, mennyire fognak emlékezni a beszélgetésre - ráadásul, minél inkább azt állította valaki, hogy jól fog emlékezni a beszélgetés részleteire, annál inkább alulbecsülte azt, hogy mennyire lesz szórakoztató felidézni. Ha azonban tényleg elolvasták a naplóbejegyzést, nemcsak az adott beszélgetés jutott eszükbe, hanem egy sor egyéb dolog is, ami jó érzéssel töltötte el őket. Zhang és kollégái szerint ennek a jelenségnek az a magyarázata, hogy a különleges élményekkel kapcsolatban nagyon magasak az elvárásaink, míg a hétköznapiakkal szemben igen alacsonyak, ezért ezeket hajlamosak vagyunk alulértékelni. Ha pedig alulértékeljük ezeket, akkor kimaradhat az életünkből az az örömteli pillanat, amikor újra felfedezzük őket.

Régi viccek és dalok

"Általában nagy örömmel tölt el minket, ha felidézünk egy régi viccet, vagy lejátszunk néhány olyan dalt, amit évekkel korábban kedveltünk, még akkor is, ha az adott pillanatban ezeknek nem tulajdonítottunk túl nagy jelentőséget" - mondta Zhang. "A kísérleteink is alátámasztják azt a régi igazságot, hogy a hétköznapi apróságokat sem szabad magától értetődőnek venni. Érdemes tehát ezeket az eseményeket is feljegyezni, mert a jövőben biztosan jó érzéssel tölt majd el minket, ha felidézzük őket."

A kutatók azonban figyelmeztetnek arra, hogy ne akarjunk mindent dokumentálni, ez ugyanis megakadályozhatja, hogy valóban kiélvezzük a pillanatot.

A kutatás eredményeiről a Psychological Science című szaklapban számoltak be.