Azok a gyerekek, akik 2020 őszén kezdték az iskolát, jóval több támogatást igényeltek azoknál, akik a korábbi évek valamelyikében kezdtek iskolába járni - idézi a The Conversation cikke az Education Endowment Foundation által készített felmérés eredményét. A vizsgálatba iskolákat és szülőket vontak be, a válaszok alapján pedig kiderült: a gyerekek kommunikációs készsége és nyelvi fejlődése a legproblémásabb, amelyekkel kapcsolatban az iskolák 96 százaléka (57-ből 55) nyilatkozott úgy, hogy "nagyon aggódik" vagy "meglehetősen aggódik". Ezt követte a személyes, szociális és érzelmi fejlődés (91 százalék) és az írni-olvasni tudás (89 százalék), amelyek egyébként nagyban függnek a beszéd-, nyelvi és kommunikációs képességek fejlődésétől.
A védelmi intézkedések (negatív) hatása
A különféle védelmi intézkedések több szempontból is negatívan hatottak a gyerekekre. A lezárások nyomán például lecsökkent annak a lehetősége, hogy a gyerekek új szavakat tanuljanak - olyan szavakat, amiket, mondjuk úgy, "speciális" helyzetekben használnak, például, ha elmennek az állatkertbe, vagy meglátogatják a nagymamát. Mindennek azért van különösen nagy jelentősége, mert szakemberek szerint az, hogy a gyereknek kétéves korában milyen a szókincse, előre jelezheti, milyen teljesítményt nyújt majd az iskolában.
Ami pedig a maszkviselést illeti: a védőeszköz használata ráébresztett minket arra, mennyire fontos a kommunikációban a szájról olvasás. Az, hogy nem látjuk az ajkak mozgását beszéd közben, valamint a maszk viselésének a hangra gyakorolt tompító hatása megnehezítette, hogy megértsük, mit mondanak mások. Ez a gyerekek számára, ha lehet, még problémásabb, különösen azoknak, akik savós középfülgyulladásban szenvednek, amely betegség átmeneti halláscsökkenéshez vezethet.
Szakemberek szerint az óvodába vagy iskolába járó gyerekek nehezen tudnak különbséget tenni a hasonló hangok között, ha a tanáruk például maszkot visel. Ez pedig hatással lehet a beszédfejlődésükre vagy a fonológiai tudatosságukra, ami a szavak beszédhangokra való bontásának képességét jelenti, és segíti az olvasás és a helyesírás korai életkorban történő elsajátítását. A maszkok elfedik azt is, hogy az embereknek milyen az arckifejezésük, ami akadályozza, hogy megértsük a hallott szavak mögött rejlő jelentést. Így nemcsak a félreértés lehetősége nő meg, hanem a gyermekek szociális és érzelmi készségeinek fejlődése is megtorpanhat.
Az online terápia nem mindenkinek vált be
Bár a járvány teremtette helyzet szinte minden gyereknél rányomta a bélyegét a beszéd- és nyelvi fejlődésre, azokat, akik már eleve, tehát a koronavírus-pandémiától függetlenül is "veszélyeztetettek" voltak ilyen szempontból, különösen rosszul érintette. Sokan közülük olyan gyerekek, akiknek beszéd- és nyelvterápiára van szükségük. A Royal College of Speech and Language Therapists jelentése szerint a beszéd- és nyelvterápiára szoruló gyerekek 62 százaléka (a több mint 400 szülő körében végzett felmérés alapján) nem részesült kezelésben az első lezárás ideje alatt. Ahol lehetséges volt, a terápiát az online térbe helyezték át, ám a felmérés eredményei arra is rámutattak, hogy ez nem annyira tetszett a gyerekeknek: 19 százalékuk nem szerette videón keresztül végezni a gyakorlatokat, 12 százalékuk pedig egyáltalán nem tudott együttműködni.
A szájpadhasadékkal született gyerekek csoportja egyike a beszédfejlődési problémák szempontjából magas kockázatú csoportoknak. A Bristoli Egyetem kutatói, az első lezárás hatását vizsgálva, érintett gyerekek szüleit kérdezte meg azzal kapcsolatban, hogy mennyire volt hatékony az online beszéd- és nyelvterápiás ellátás. A 212 válaszadó 26 százaléka mondta azt, hogy nagyon hatékony volt, míg a többiek szerint csak valamennyire (67 százalék) vagy egyáltalán nem volt hatékony (8 százalék). Néhány szülő pedig arról számolt be, hogy a videós találkozókat "jobbnak érezték a semminél".
Hogyan segíthet a szülő?
Szerencsére a szülők számos dolgot tehetnek azért, hogy támogassák gyereküket a beszédtanulásban. Ilyen például, hogy az első naptól kezdve beszélgetünk vele arról, ami érdekli őt. Fontos, hogy egyszerű mondatokat használjunk, sokat hangsúlyozzunk, és mondanivalónkat látványos, de nem túlzó arckifejezésekkel spékeljük meg. A csecsemők és kisgyerekek szeretik és igénylik az ismétléseket, ezért ha például gyerekünk egy buszt néz, akkor beszéljünk sokat a buszról: írjuk le, hogyan néz ki, hogyan mozog, és mondjuk ki újra és újra a "busz" szót.
Ugyanezek a szabályok érvényesek akkor is, ha a gyerek idősebb lesz. Beszélgessünk vele azokról a dolgokról, amelyek érdeklik őt. Reagáljunk arra, amit mond és tesz, hogy elkezdje a szavakat és mondatokat jelentéssel összekapcsolni. Az is segíthet, ha most, hogy a korlátozások enyhülnek, elkezdjük keresni azokat a lehetőségeket, amelyek révén fejleszthetjük a szókincsét - például könyvtárak, parkok és kertek látogatásával, valamint barátokkal és családtagokkal való találkozással.
Bár a fent leírtak a legtöbb gyerek esetében hatásosak, a változás, fejlődés pedig hamar tetten érhető, vannak gyerekek, akik ennek ellenére is küszködhetnek. Ilyenkor célszerű egyeztetni a gyerekkel foglalkozó pedagógusokkal, esetleg logopédushoz, nyelvterapeutához fordulni - a szakemberek segíthetnek annak eldöntésében, szükség van-e további támogatásra, és ha igen, egészen pontosan milyenre.
