Mennyire vagyunk képesek a saját szükségleteinket figyelembe venni, mennyire élünk a számunkra szükséges énidő megteremtésének lehetőségével? Kerítünk-e sort arra, hogy önfeledten feloldódjunk a magunk választotta tevékenységben, úgy, hogy átmenetileg minden mást kizárunk?
Kell a mentális jóllét
Nőként a hétköznapi rutin és „taposómalom” számtalan szerepvállalási formában lehetséges. A környezetünkről való gondoskodás gyakran egyszerre mutatkozik meg társként, anyaként, lányként, barátként, és a munkatársként való helytállásban. Sokszor egyszerűbb a többiek elvárásait, igényeit előtérbe helyezni, a teendőkre szánt időt pedig az egyedül töltött minőségi idő rovására kiterjeszteni.
A párkapcsolatunk is rámehet, ha a mindennapi stressz átveszi az uralmat felettünk, s akár depresszió is kialakulhat a feloldatlan problémák miatt. Türelem, megértés, támogatás, de mindenekelőtt a stressz oldása segíthet a nagyobb gond megelőzésében.
Bár abban mindenki egyetért, hogy az énidő beiktatása életünkbe igen fontos dolog, ugyanakkor erre – kellő rendszerességgel – alkalmat találni nem is olyan egyszerű feladat, mindenképpen tudatosságot, odafigyelést igényel. Ám az ilyen irányú erőfeszítések jó hatásúak, hiszen a viszonylag kevés, de folyamatos időbefektetés is jelentős stresszcsökkenéshez, mentális jóllétet, kreatív energizáltságot okoz a mindennapokban.
Minőségi egyedüllét?
A kikapcsolódásra szánt idő - tévesen - a feleslegesség, mi több önzőség megítélése alá eshet, ezáltal a feltöltődés helyett inkább a bűntudat érzése kerülhet előtérbe. Tévhit tehát, hogy ne lehetne pár percet énidőként eltölteni, akármennyi elvégzendő munka is tornyosul előttünk. Sokszor magától értetődőbb a körülöttünk lévő emberekre időt szakítani, mint önmagunkra. A megvalósításnál nehézséget okozhat ténylegesen felfüggeszteni más tevékenységeket erre az időre, újra és újra kialakítani a minőségi idő eltöltéséhez szükséges körülményeket.
Akármennyire jó és kiegyensúlyozott is a környezettel való kapcsolatunk, van a személyiségünknek olyan része, amelyhez csak ezáltal a minőségi egyedüllét által kerülhetünk közelebb. Akkor tudunk harmóniában élni, ha női mivoltunk minden aspektusát egyaránt meg tudjuk élni, rá tudunk hangolódni, hogy mi az, amiből túl sok volt eddig és mi az, ami hiányzik.
Kulturális örökségünk is sugallja, hogy többféle archetipikus női minőség is jelen van az életünkben (például bölcs, amazon, erotikus, vagy otthonteremtő), és hogy éppen melyik vár kiteljesítésre, azt a zavartalan önmagunkra hangolódás során fedezhetjük fel, a szabadon választott tevékenység által. A tudatosan szervezett énidő áldásos hatásait így önismereti szempontból és döntéshozási helyzetekben is megtapasztalhatjuk.
