"Bárki, aki kényszerűségből egy időre magára marad, hasonló módon vágyik a társaságra, mint ahogyan az éhes ember vágyik az ételre. Kutatási eredményeink jól illeszkednek az egyébként teljesen természetszerű feltevéshez, miszerint a pozitív szociális érintkezések iránti igény alapvető emberi szükséglet, az akut magány pedig egy irtóztató állapot, amely - akárcsak az éhség - arra sarkall, hogy helyrehozzuk életünkben a fennálló hiányt" - idézi az intézmény közleménye Rebecca Saxe-ot, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kognitív idegtudománnyal foglalkozó kutatóját. A szakember és kollégái összesen negyven önkéntes bevonásával folytattak le még 2018-2019-ben egy kísérletet egy nagyobb kutatási program részeként. Az így kapott eredményeken alapuló tanulmányuk hétfőn jelent a Nature Neuroscience című tudományos folyóiratban.
A magány és az éhség hasonló hatása
A kutatás lefolytatását a kutatócsapat két tagjának egy korábbi, 2016-ban megjelent tanulmánya inspirálta. Ebben sikerült feltárni egerek agyában azokat az idegsejtcsoportokat, amelyek az egyedül elzárt állatoknál fellépő magányt reprezentálják, illetve amelyek vágyat ébresztenek a rágcsálókban a fajtársaikkal való érintkezésre. Bár humán vizsgálatok is megállapították már, hogy az emberi kontaktusok megvonása érzelmi stresszt okozhat, ezen érzések idegtudományi alapja azonban már kevésbé volt tisztázott korábban. Kísérletük során tehát az amerikai kutatók éppen ebben az ügyben szerettek volna részletesebb képet kapni.
A részt vevő önkénteseket - zömében főiskolai hallgatókat - tíz órára teljesen elzárták mindennemű emberi interakciótól. Ablaktalan szobákban helyezték el őket, ahol semmilyen kommunikációs eszközt nem használhattak, csupán a kísérletet vezető kutatókkal tudtak egy esetleges vészhelyzet esetén kapcsolatba lépni. Előre jelezniük kellett, ha ki szerettek volna menni a mosdóba, nehogy ott összefussanak egy másik résztvevővel. Ételt is csak úgy kaptak, hogy letették az ajtajuk elé, majd egy szöveges üzenetben értesítették őket, hogy kimehetnek érte. A tíz óra leteltével minden alanyról agyi MR-felvételek készültek, de még a berendezésbe is egyedül, maguktól kellett befeküdniük, amihez előzetes képzésen estek át. Eközben a kutatók némán, maszkot viselve figyelték meg őket.
Egy másik alkalommal aztán az önkénteseket egy tízórás koplalásnak tették ki, aminek során értelemszerűen semmilyen ételt nem vehettek magukhoz. Ezt ismét MR-vizsgálat követte. A felvételek elkészítése közben a kutatók különböző tematikus képeket vetítettek ki az alanyok elé, így - semleges képek mellett - az izoláció után olyan embereket ábrázoló képeket, akik éppen valamilyen örömteli társas elfoglaltságot űznek, míg az éheztetést követően ételeket bemutató fotókat. A kutatók elsősorban a középagy feketeállományára (substantia nigra) voltak kíváncsiak. Ezt az apró struktúrát korábban kapcsolatba hozták az ételek és drogok iránti sóvárgással, illetve a tudósok úgy tartják, hogy közös evolúciós eredetre vezethető vissza az egerek agyának azon régiójával, amelyről a 2016-os tanulmány kimutatta, hogy erősen aktiválódik szociális elszigeteltség hatására.
Előzetesen a kutatók feltételezték, hogy az emberi társaságtól megfosztott alanyok feketeállományában hasonló jelek alakulnak majd ki a tematikus fotók láttán, mint akkor, amikor éhesen ételfotókat nézetnek velük. Márpedig az MR-felvételek tanúsága szerint éppen ez is történt. Hovatovább, minél inkább magányosnak vagy éhesnek érezték magukat a résztvevők, annál erősebben aktiválódott agyukban ez a terület.
A magányhoz is hozzá lehet szokni?
Szintén érdekes felfedezés, hogy az izolációra adott reakciót nagyban meghatározta, hogy normális esetben mennyire keresik mások társaságát a kutatásba bevont önkéntesek. Azok ugyanis, akik már hónapokkal a kísérletet megelőzően is krónikus elszigeteltségről számoltak be, a tízórás elzárást követően enyhébb sóvárgást éltek meg, mint azok, akik általában véve színesebb társasági életet éltek. Nehezebben viselik tehát a magányt, akik amúgy kevésbé vannak hozzászokva. Arra is fény derült továbbá, hogy az éhség és a magány csupán a feketeállományban jelenik meg hasonlóképpen, más agyi régiókban specializáltabb aktivitási mintázatok alakulnak ki a hatásukra.
Miután sikerült megfigyelni a szociális izoláció hatásait az agyműködésre, a kutatók a jövőben újabb fontos kérdésekre igyekszenek választ találni. Ezek közé tartozik a többi között, hogy vajon az elszigeteltség miként befolyásolja az emberek viselkedését, segíthetnek-e enyhíteni a mások társasága iránti vágyat a virtuális kontaktusok, például videóhívások, valamint miként jelennek meg a magányosság hatásai a különböző korcsoportokban .
