"Mindegy, hogy kellemes vagy kellemetlen helyzettel állunk szemben, szükségünk van a stressz hatására, hisz e nélkül nem élnénk, csak vegetálnánk" - írja Selye János , világhírű, osztrák-magyar származású kanadai belgyógyász, vegyész, akit legtöbben stresszelmélete miatt tartunk számon.
A szakember 1907. január 26-án magyar apa és osztrák édesanya gyermekeként született Bécsben, általános és középiskolai tanulmányait Komáromban végezte. Már középiskolai éveiben kitűnt nyelvtehetségével, hat nyelven olvasott és beszélt.
Legfontosabb kutatásai a stresszel kapcsolatosak (meg kell jegyeznünk, ezen felül ugyancsak kiemelt figyelmet szentelt a szívinfarktus kutatásának): habár a jelenség fogalmát korábban is használták, Selye adott új értelmezést és élettani tartalmat ennek az elnevezésnek. Több mint 1700 tudományos cikket és 39 könyvet írt a témában, és nagyjából 300 ezer tudományos cikkben idézték munkásságát. Stresszelméletéért többször jelölték orvosi Nobel-díjra, végül azonban nem kapta meg.
1982. október 15-én halt meg Montreálban. Egykori gimnáziuma, illetve a komáromi egyetem is az ő nevét viseli.
A hazánkban legismertebb műve az "Életünk és a stressz" (The stress of life, 1956). Tudományos felfedezései olyan mély nyomokat hagytak, hogy sokan Selye Jánost "az orvostudomány Einsteinjének" nevezték. Vezetéknevében más nemzetek a ly-t "li"-nek ejtik, ezért hiába említjük egy külföldinek a nevét, valószínű, csak "Hans Szeliet"-ként fogja ismerni.
A stresszről
A szakember szerint a stressz nem más, mint test nem specifikus válasza a testet ért igénybevételekre. Ilyenkor fokozódik az éberség és a figyelem, a szívritmus és a légzés felgyorsul, a szervezet készenléti állapotba kerül. A létrejövő készenléti reakció mindig hasonló, a kiváltó októl függetlenül.
A stressz hasznos mechanizmus: biztosítja, hogy kellően gyorsan alkalmazkodjunk a környezet változásaihoz, így ez a folyamat mind a testi, mind a lelki fejlődés alapja. A modern élethelyzetek azonban folyamatos készenlétre kényszerítik szervezetünket, ez utóbbi pedig egy bizonyos pontig még jól reagál a kihívásokra, alkalmazkodik a változó igényekhez, majd kimerül, és kialakulnak a testi károsodások, így a szív- és érrendszeri betegségektől kezdve számos krónikus panasz.
A stressznek két fajtája létezik: a pozitív stressz (optimistává tesz, jó értelemben stimulál) és a distressz (ez a negatív stressz, mely a tehetetlenség, a frusztráció, a csalódottság és a kimerültség érzésével jelzi, hogy tűrőképességünk határához közeledünk, és nem megfelelően kezeljük az adott szituációt).
Selye a stressz három szakaszát különbözteti meg: az első a vészhelyzeti reakció (a test riadót fúj a stresszor megjelenésére, ez az "üss vagy fuss"-reakció. A második szakasz az ellenállás: a test ellenálló képességét a normális fölé emeli. Végül a harmadik a kimerültség szakasza, amikor a test nem bírja tovább, nincs több energiája a stresszorhoz való igazodáshoz, és megjelennek a stresszel kapcsolatos betegségek jelei.
