Az orvosi vizsgálatok ritkán kellemesek. A leleten szereplő eredmények ugyanakkor gyakran lehetnek ijesztőek, főleg, ha nem szakértő értékeli azokat, hanem a páciens. Egy pozitív eredményű HPV-szűrővizsgálat azonban még nem ok a rémületre.
Ami nagyon fontos: egy pozitív HPV-lelet önmagában még nem jelent méhnyakrákot, sőt azt sem, hogy egyáltalán ki fog alakulni. Egy ilyen eredmény inkább csak azt jelzi, hogy a méhnyakrák kialakulásának kockázata nagyobb, mint azoknál, akiknek a szervezetében nincs jelen a kórokozó.
A humán papillomavírussal (HPV) a szexuálisan aktív nők és férfiak mintegy nyolcvan százaléka megfertőződik élete során, bár sokan nem is tudnak róla. Dr. Tisza Tímea, a Belvárosi Orvosi Centrum orvos-igazgatója arra hívja fel a figyelmet, hogy egy értelmezhető méhnyakrák-szűrés sokkal komplexebb, mint egy sima HPV-teszt. Része ugyanis a citológiai vizsgálat, amely képet ad arról, hogy van-e gyanús, kóros sejt, és eligazítja az orvost (és persze a pácienst is) a további teendők tekintetében.
„Ha a HPV-teszt pozitív, a citológiai vizsgálat segít eldönteni, hogy merre tovább, szükség van-e kolposzkópiára, biopsziára, műtétre vagy nem kell tenni semmit” – mondja a doktornő, aki megjegyzi, hogy egy sima humán papillomavírus-fertőzés két éven belül általában magától elmúlik.
Milyen vizsgálatok léteznek?
HPV-vizsgálat – ahhoz, hogy a mintát laboratóriumban meg tudják vizsgálni, az orvos egy citológiai kefével hámkaparékot vesz.
Citológiai vizsgálat – a nőgyógyász egy speciális kefével vagy spatulával mintát vesz a méhnyak felszínéről és a nyakcsatornából.
Kolposzkópia – olyan eljárás, amelynek során az orvos mikroszkópos nagyítás mellett vizsgálja a méhnyakat, a hüvelyt vagy a külső nemiszervet. Ez a vizsgálat általában nem okoz több kellemetlenséget, mint a citológiai mintavétel.
Biopszia – az orvos szövetmintát metsz ki az érintett területről, amit aztán a patológus elemez tovább a laborban.
Fontos tudni, hogy a HPV-szűrés és a citológia után még rizikómarker-tesztekre is szükség van, hogy az orvosok megmondhassák, beépült-e már a humán papillomavírus a sejtekbe. „A citológia sajátossága, hogy a vizsgálat harminc százalékban álnegatív, ezért a kenetvétel mint vizsgálati forma önmagában nem elég” – hangsúlyozza Dr. Tisza Tímea, hozzátéve, hogy százszázalékos eredményt leginkább a biopszia ad, igaz, ez utóbbit csak különösen indokolt esetben végzik el a nőgyógyászok.
„A HPV-fertőzés kialakulása esetén – mondja Tisza doktornő – a betegnek érdemes beoltatnia magát, a vakcina ugyanis akár a vírus leküzdését is segítheti, de azt garantálja, hogy többet ne fertőződjünk meg. Emellett egy pozitív eredmény ismeretében a betegnek jobban oda kell figyelnie magára, rendszeresen, nagyjából félévente érdemes eljárnia szűrésre, hogy reagálni lehessen minden változásra.”
Hasznos, ha különböző immunerősítőkkel turbózzuk fel az immunrendszerünket, így a szervezetünk könnyebben veszi fel a harcot a HPV-vel. Ehhez segítségünkre lehet, ha fenntartjuk a hüvelyflóra természetes egyensúlyát, emellett változatos és kiegyensúlyozott étrendet követünk, mellőzzük az alkoholfogyasztást és a dohányzást, a rendszeres testmozgást pedig beépítjük az életmódunkba.
Szerencsére ma már többféle helyi kezelés áll rendelkezésre a HPV okozta betegségek leküzdésére. Ha pedig nagyobb a baj, és sebészeti beavatkozásra van szükség, többféle eljárást is alkalmazhatnak a műtőben, a régebben gyakran végzett késsel történő konizálást manapság felváltotta a LEEP vagy LOOP konizációs elektrosebészeti technika, amelynek során a kóros szövetet egy elektromos hurokkal metszik ki. Ez gyorsabb gyógyulást tesz lehetővé, ugyanakkor az eltávolított anyag szövettani vizsgálata ugyanolyan biztonsággal elvégezhető.
De működik a krioterápia is, amikor gyakorlatilag megfagyasztják a beteg szöveteket, vagy ennek épp a fordítottja, a termikus abláció, amikor magas hőmérsékletű helyi kezeléssel bomlasztják az érintett szöveteket a méhnyakon.
