Mi a rektoszkópia, és milyen szakorvos alkalmazhatja?
A rektoszkópia vagy más néven végbéltükrözés olyan vizsgálati eljárás, amelynek segítségével bele lehet nézni a végbélbe. A végbél a tápcsatorna utolsó szakasza, egy 14-16 centiméteres bélszakasz. A rektoszkópia végzése nincs szakmához kötve, elvileg megcsinálhatná bármilyen orvos, de erre alkalmas műszer leginkább a belgyógyászatokon, gasztroenterológiákon, sebészeteken áll rendelkezésre, osztályokon és szakrendelőkben egyaránt. A sebész szakmának van egy speciális területe, a proktológia, ami a végbéltáji megbetegedésekkel foglalkozik. Ebből következik, hogy talán a proktológusok végzik ezt a vizsgálatot a legnagyobb arányban.
Milyen célból végzik el a vizsgálatot, mi mindenre derülhet fény?
Nagyon sok betegségtípus van, ami a végbélben, illetve a végbélnyílás környékén fordul elő, vagy ehhez a területhez köthető. Ezen betegségeket könnyen fel lehet térképezni ezzel a módszerrel.
Nagy vonalakban mely betegségekre gondol leginkább?
Daganatos betegségek közül a jóindulatú polipok és a rosszindulatú daganatok, az aranyeres betegségek, de ide sorolható a végbélberepedés is, ami tulajdonképpen egy seb. A végbéltájékon kialakuló sipolyjáratok is igen gyakoriak. A végbélkörnyéki bőrterület gyulladása, gombás fertőzése, valamint a vírusos szemölcse szintén előfordul ezeken a területeken, bár ezek felismeréséhez gyakran a végbéltájék egyszerű megtekintése is elegendő.
Kinek kell feltétlenül alávetnie magát rektoszkópiának?
Mindenkinek, akinek az orvos azt tanácsolja. Alapszabály az, hogy minden végbéltáji panasszal orvoshoz kellene fordulni, különösen akkor, ha ez sokáig tart, vagy ha ismétlődik. Ezek esetén, különösen 40 éves kor felett el kell végezni a végbéltükrözést. Mint ahogy más testtájékhoz kapcsolódó betegségeket, ezeket sem szabad elhanyagolni. Ha gyanús tüneteket fedez fel magán az ember, érdemes mihamarabb szakorvoshoz fordulni.
Hogyan zajlik a vizsgálat?
A rektoszkóp egy 3-4 cm átmérőjű, egyenes fémcső, amihez egy fényforrás csatlakoztatható, benne egy kúpos végű, a felvezetést elősegítő "dugó", amit végbélbe történő felvezetés után egyszerűen ki lehet húzni. Ekkor a cső külső végére egy üvegablakocskát helyezünk fel. Ennek a lapnak az a szerepe, hogy egyrészt, lezárja a csövet, és a vizsgálat során befújt levegőt ne engedje megszökni, mert csak így lehet megvizsgálni a végbél egyébként összefekvő belső felszínét. A levegőt egy, a vérnyomásmérőkön lévő pumpához hasonló kis ballonnal fújjuk be. Az ablak másik feladata, hogy betekinthessünk rajta a végbélbe. A cső maga 20-25 cm hosszú, amelyet akár teljes hosszában be lehet tolni, többnyire fájdalommentesen. A gyerekeknél használt eszköz természetesen vékonyabb és rövidebb.
Sokan tartanak tőle, mert úgy gondolják, hogy ez fájdalmas vizsgálat.
A vizsgálat fájdalmatlan. Talán a legkellemetlenebb maga az ún. térd-könyök testhelyzet (négykézláb, vagyis feltérdelve és előre könyökölve az asztalon), amiben a vizsgálat zajlik. Ez az, ami a betegeket leginkább frusztrálja. Általában mindenki fél a vizsgálattól, de sokan utólag úgy vannak vele, hogy ha tudták volna, hogy ez egyáltalán nem fáj, akkor nem vonakodtak volna tőle.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Mennyi ideig tart a vizsgálat?
Ha csak vizsgálatról van szó, tiszta a bélszakasz, és nem találunk benne semmi kórosat, akkor ezt a 20-25 centiméteres bélszakaszt egy-két perc alatt végig lehet vizsgálni. Ha találunk valami betegségre utaló jelet, amiből például szövetmintát kell venni, az maximum egy-két perccel hosszabbíthatja meg a vizsgálatot, de három-négy percen belül az egész elvégezhető, és minimális kellemetlenséggel jár.
Mit kell tennie a vizsgált személynek annak érdekében, hogy a vizsgálat zökkenőmentesen menjen végbe?
Ezt azzal az intézménnyel, illetve orvossal kell megbeszélni, ahol a vizsgálatot végzik. Előkészítésre szükség van, de mivel ez minden helyen más és más, a leghelyesebb, ha erről felvilágosítást leginkább a vizsgálatot végző orvos ad. Gyakori módszer, hogy közvetlenül a vizsgálat előtt beöntést adnak a betegnek, aki bent tartja a beöntővizet, kétszer-háromszor elmegy WC-re, és kb. félóra múlva elvégzik a vizsgálatot. A másik módszer az, amikor a teljes vastagbelet kitakarítják, de ez az előző napon koplalással, bőséges folyadékbevitellel és hashajtással jár. Ez a ritkább eljárás. Ezt főleg akkor szokták alkalmazni, ha hosszabb bélszakaszt akarnak megvizsgálni, vagyis ha hajlékony műszerrel vastagbéltükrözést végeznek. Az is előfordulhat, hogy kontrasztanyagos bélfeltöltéses röntgennel kötik össze a végbéltükrözést. Az a legrosszabb, ha a beteg előző este bevesz egy kis hashajtót, és ezt nem beszéli meg a kezelőorvosával. Ilyenkor magasabb területekről folyamatosan folyik a béltartalom, ami nagyon zavarja, illetve hátráltatja vizsgálatot. Egyébként nyugodtan lehet a vizsgálat előtt enni, mert amit a beteg néhány órával a vizsgálat előtt eszik, az biztosan nem kerül le az utolsó bélszakaszba: ez nem szokta zavarni a vizsgálatot. Tekintettel arra, hogy a betegek többsége úgyis ideges, ha éhgyomorra jön, nagyobb az esélye, hogy az alacsony vércukorszint miatt rosszul legyenek a vizsgálat közben.
Szükséges-e a vizsgálat elvégzéséhez beutaló?
Sebészeti szakrendelésre beutaló nem szükséges. Ilyenkor a szakorvos a beteggel akár telefonon is megbeszélhet egy időpontot, így a beteg néhány napon belül megjelenhet az orvosnál, de természetesen sürgős estben - egy beöntést követően - a vizsgálat akár azonnal elvégezhető.
Legjobban: