+3° - +16°
Kettős front

A szervezet vészjelzése

Ha tetszik, ha nem, a fájdalom hasznos. Nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megtanuljuk elkerülni a minket fenyegető veszélyeket, megvédjük a már sérült részeinket a gyógyulás idejére, és nyugalmat biztosítsunk nekik.

Nagyon ritkán előfordul, hogy szerzetten vagy veleszületetten, teljesen vagy részlegesen hiányzik a fájdalomérzés képessége. A fájdalomérzet hiánya, az analgézia életveszélyes is lehet, hiszen az illető megsebesítheti magát, elvérezhet a nélkül, hogy észrevenné. Az ilyen betegek halálát könnyen okozhatja sebek elfertőződése nyomán létrejövő szepszis. A részleges analgézia rendszerint szerzett. Nagy valószínűséggel Gaius Mucius Scaevola, a mondahős is részleges fájdalomérzet-hiánnyal járó gerincvelői rendellenességben, syringomyeliában szenvedett. A Rómát ostromló etruszkok vezérét akarta megölni, és ezért halál várt rá. Végül azért kapott kegyelemet, mert Porsenna királyának szívét meglágyította bátorsága, amikor tanúja lehetett, hogy a katona minden további nélkül a tűzbe tartotta a kezét.
A fájdalomhiány ellenkezője, amikor az ember akkor is érez fájdalmat, amikor a testet bizonyíthatóan sem külső, sem belső károsító hatás nem éri. Ez a spontán fájdalom önmagában is betegség, ami kezelést igényel.

Ingerből elektromos jel

Egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a fájdalomérzékelésben, akár csak a többi érző idegműködéshez is, szükség van egy szenzoros egységre, amely az ingereket felfogja, az inger energiáját az idegrendszer számára feldolgozható elektromos jelekké alakítja, idegekre, amelyek e jeleket továbbítják egy központi feldolgozó egységre, amely nem más, mint a központi idegrendszer. A központ válaszait szintén idegpályáknak, pontosabban azok egyes rostjainak kell közvetítenie a test megfelelő részei felé. Az inger-átalakító működésben részt vehetnek olyan elemek is, pl. a bőrben a hámsejtek, amelyek igazából nem tartoznak az idegrendszerhez, de a feladatot főként az idegrendszer részét képező receptorok vagy idegsejtek szabad idegvégződései látják el. A receptorok és idegsejtek rendes sejthártyával (sejtmembránnal) rendelkező sejtek. Az inger hatására megváltozik a membrán ionáteresztő-képessége, és két oldala között feszültségkülönbség jön létre. Ez a feszültségkülönbség (akciós potenciál) "szalad végig" aztán az idegsejt membránján, és "ugrik át" két idegsejt találkozásának helyén, a szinapszisban. Az akciós potenciál minősége és gyakorisága nem független az inger jellemzőitől (erősség), így a továbbított jel sok fontos információt továbbít a központ felé.

Receptorok

A különböző ingerek felfogására általában különböző receptorok specializálódtak, ami azt jelenti, hogy a legtöbb receptorfélének van "kedvenc" ingere. Némelyik a hőre, másik a nyomásingerre "figyel" leginkább. A fájdalom esetében azonban kicsit bonyolultabb a helyzet, mert egyrészt többféle receptor is részt vállal a fájdalom jelzésében, másrészt, mert a fájdalomérző idegsejteknek nem mindig van olyan "kedvenc" (adekvát) ingere, amelyre a legkisebb az ingerküszöbe.
A fájdalomérzékelésben résztvevő receptorokat nociceptor összefoglaló néven emlegetik. Ezek egy része mechanikai ingerekre érzékeny mechanoreceptor, hőre reagáló termoreceptor, és olyan ún. polimodális nociceptor, amelyeket különféle (hő-, mechanikai, kémiai) ingerek is egyaránt hamar működésbe hoznak. Ezek olyan idegsejtek, amelyek sejtteste a gerincvelőben helyezkedik el, és csak nyúlványának végével, ún. szabad idegvégződésekkel vannak jelen a fájdalomérzékelés helyén.
Nyilván azért e bonyolultság, mert a különböző ingerek között nem határozhatunk meg fájdalomingert. Ezek egyszerűen a természetes ingerek olyan extrém erősségű változatai, amelyek csak akkor keletkeznek, amikor szövetkárosodás vagy annak veszélye áll fenn. Gondoljunk csak a meleg fűtőtestre, aminek télen oly szívesen nekitámaszkodunk, hogy felmelegedjünk. Ha azután nagyon felforrósodik odébb lépünk, mondván "hú, ez már éget". A fájdalomérzékelésben résztvevő termoreceptorok közül egyesek 43 ÚC bőrhőmérséklet fölött, illetve mások 17 ÚC alatt kezdenek riasztani, azaz fájdalmat jelezni. A polimodális nociceptorok is képesek hőre ingerületbe jönni, de csak a normálisnál mintegy százszor nagyobb inger esetén. Nagy valószínűséggel a fájdalmat kiváltó ingerek valamilyen kémiai anyag, kininek, esetleg hisztamin felszabadítása útján érik el drasztikus hatásukat.
A belső szervek, zsigerek fájdalmát általában lassabban és tompábban érezzük, mint a bőrhöz közel keletkezőt, és sajnos sok súlyos betegségről ezért szerez tudomást késve a beteg. A zsigerekben ugyanis kevés a fájdalmat érző receptor. Heves fájdalom keletkezhet ugyanakkor az üreges szervekben, így a gyomor- és bélrendszerben is, ahol a szervek falának feszülésére érzékeny receptorok találhatók.

Útban a központ felé

A receptoroktól a jeleket idegsejtek hosszú nyúlványaiból (axonjaiból) álló idegrostok továbbítják a gerincvelő felé és az agyba.
A különböző fájdalomingereket az idegrendszer kétféle rostrendszere más és más sebességgel vezeti el a központi idegrendszerbe. A gyorsabbik 12-30 m/s-os (A-delta-rostok), a lassúbbik 0,5-2 m/s-os (C-rostok) sebességgel dolgozik. E kétféle rostrendszer párhuzamos működésével magyarázható az a megfigyelés, hogy a fájdalmas inger először éles, jól meghatározható fájdalommal jár, majd ezt követi egy tompább, kiterjedtebb fájdalomérzés. Minden bizonnyal az elsőt köszönhetjük a gyorsan vezető fájdalompályáknak. Ezt támasztja alá az is, hogy minél távolabb esik az agytól a fájdalmas hely, annál jobban meg tudjuk különböztetni egymástól e kétféle fájdalmat.
A központi idegrendszer felé tartva az ingerület első átkapcsolódási helye a gerincvelő hátsó szarva, ami egyben a szabályozásra is módot ad. A receptorok felől csak akkor érkezik az agyba riasztás, ha a fájdalom, illetve az inger erőssége meghalad egy adott küszöbértéket.
Ennek a kapcsolódási helynek köszönhetjük azt a reflexet is, aminek segítségével a fájdalmat okozó helytől hamarabb elrántjuk a kezünket, lábunkat, minthogy annak veszélyessége tudatosulna bennünk, sőt, ha kell, a másik végtaggal meg is támasztjuk magunkat. Ez is a gyors reflexes működés eredménye. Olykor a másodperc tört része is számít. Az ingerület a fajtájától és az erősségétől függően az agy felé is továbbítódik, ezért tudhatjuk tehát, hogy miért is engedtük el a lábast annak ellenére, hogy ezzel így esetleg ínycsiklandó tartalma is kárba veszett.
A fájdalomimpulzusok a gerincvelőből a thalamuszba és az agykéregbe szállítódnak, de úgy tűnik, nem nagyon lehet meghatározni fájdalomközpontokat, az agy számtalan területe részt vesz az érzékelésben. Nyilván azért is, mert a fájdalom érzékelése normálisan soha sem független az érzelmektől.
Érdekes, hogy ha a homloklebenyt idegi kapcsolatainak átvágásával elválasztják a hozzá tartozó kéreg alatti területektől, akkor a beteg érzi ugyan a fájdalmat, de nem tartja kellemetlennek.

Nem vagyunk egyformák

A fájdalom nagysága nem csupán a fenyegető szövetkárosodás nagyságának függvénye. Számtalan tényező befolyásolja, hogy hogyan éljük meg. Annak ellenére, hogy a fájdalomküszöb, azaz a fájdalom érzékelésének küszöbe laborvizsgálatokkal bizonyíthatóan mindenkinél egyforma, a fájdalomészlelési küszöb, vagyis ami fölött az érzést kellemetlennek, valóban fájdalomnak is éljük meg, már nagyon egyéni. A fájdalom-tolerancia küszöb - az a fájdalomerősség, amit már nem tudunk elviselni - függ leginkább a kulturális hatásoktól.
Ennek nagyon jó példája a szülés fájdalomélménye. Közismert például, hogy bizonyos népcsoporthoz tartozó anyák sokkal jobban jajgatnak magzatuk világrahozatalánál, mint más nemzetek leányai. Így aztán adott esetben az etnikai hovatartozás szerinti külön szülőszoba nem a diszkrimináció jele, hanem egyszerűen a praktikum diktálja a kevésbé "jajgatósak" meghitt pillanatainak védelme érdekében. Ugyanez a tény nehezítheti a sürgősségi ellátást is egy balesetnél, ahol nem feltétlenül annak kell előbb segíteni, aki a leginkább jelét adja fájdalmának.
Az egyes népcsoportok, közös kultúrájú embereknél a fájdalom értékelése is változik, az olaszokat csak a fájdalom mihamarabbi enyhítése érdekli, a zsidó ember mögöttes jelentést keres-kutat mögötte.
Természetesen a kulturális hatásokon kívül még számos hatás befolyásolja a szubjektív fájdalomélményt. A tapasztalatok, köztük a nevelés - pl. hogy a szülők annak idején hogyan reagáltak a fájdalomra, az adott helyzet, amiben a fájdalom ér, az érzelmi állapot, hogy ki mennyire szorong vagy tud odafigyelni az őt érő hatásokra. A csatában megsebesült katonák vagy a küzdelembe belefeledkezett sportolók, az izgalmas időszak végéig sokszor nem is vesznek tudomást sérüléseikről, mivel nem éreznek fájdalmat. E stressz-analgéziáról a központi idegrendszer egyfajta gátlással gondoskodik, hogy a kritikus helyzetekben a szervezet a fontosabb feladatokra tudjon összpontosítani.

Értékelje a cikket!

Hogy érzed magad? Országos eredmény megtekintése >>
Hogy érzed magad?
Kirobbanó formában vagy? Válaszd ki a lelki- és testi állapotodhoz illő emojit és nézd meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Milyen most a lelkiállapotod?
Letargikus vagyok
Kissé magam alatt vagyok
Kiegyensúlyozott vagyok
Jókedvű vagyok
Majd kiugrom a bőrömből
Hogy érzed magad?
Kirobbanó formában vagy? Válaszd ki a lelki- és testi állapotodhoz illő emojit és nézd meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Hogy érzed most magad fizikailag?
Teljesen hulla vagyok
Voltam már jobban is
Átlagos formában vagyok
Jól vagyok
Kirobbanó formában vagyok
Hogy érzed magad?
Lelkiállapot
Fizikai állapot
Legjobban:
Legrosszabbul:
További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Kettős front

Maximum:
+9, +16 °C
Minimum:
+3, +8 °C

Hazánkban szerdán délelőtt többfelé várható csapadék, a Dunántúlon eső, másutt záporok formájában.

Egészséget befolyásoló hatások:
gyenge

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag