A rákgyógyítás túlterhelt kulcsfigurái

A patológusok ma már nem a boncasztal mellett állnak: munkaidejük 90 százalékát élő embereknek szentelik - idézte korábban Tóth Erikát, az Országos Onkológiai Intézet Sebészeti és Molekuláris Patológiai Osztály vezetőjét összeállításában a hvg.hu. A képalkotó eljárások és a laborvizsgálatok hatékonyabbá válásával már ritka a homályban maradó halálok. A szövettani diagnosztika és a molekuláris patológia elképesztő ütemű fejlődése pedig mára kulcsszereplőkké emelte a patológusokat a betegségek előrejelzésétől és diagnosztizálásától egészen a megfelelő terápia kiválasztásáig.

A patológia nem csak rákbetegekkel foglalkozik, de az onkológiai intézetben a kapott minták 95 százaléka értelemszerűen daganatos szövet. Így a betegnek megfelelő terápiát választó szakorvosi csapatban, az onkoteamben az onkológusok, a radiológusok és a sebészek mellett ott vannak a patológusokat is. A patológiai diagnózis meghatározó a beteg sorsa szempontjából, sokszor megszabja, hogy sebészeti beavatkozásra, gyógyszeres vagy sugárterápiára van-e szükség.

Az intézet patológiáján - ami az ország egyik legnagyobb ilyen osztálya - jelenleg 12 szakorvos, 8 rezidens és 17 asszisztens dolgozik. Rájuk évente összesen 13 ezer beteg jut, ami 20 ezer mintát és 140-150 ezer tárgylemezt jelent. Ez azt jelenti, hogy egy szakorvos egy évben 10 ezernél több metszetet véleményez. Ez a szám csaknem a duplája annak, amennyit az angol orvosoknak engedélyez az ottani minőségbiztosítási rendszer.

Sok országban nem véletlenül maximálják a patológusok munkáját: a túlterheltség tévedéshez vezethet, az pedig egy-egy páciens életébe kerülhet. A témában végzett kutatások szerint a kevésbé leterhelt nyugati patológusoknál 2 százalék a nagyobb hibák elkövetésének aránya. A magyar szakemberek terhelése ennél sokkal nagyobb, márpedig az 10 ezer esetből tévedni is könnyebb. Ráadásul hiába adott az évek során egy patológus akár százezer korrekt diagnózist, elég egyszer tévedni egy hosszú munkanap végén, és akár számolhat is egy műhibaperrel.

A magyar szakemberek képzettségét mutatja, hogy a túlterheltségük ellenére is kapkodnak értük külföldön. A csábítás nem nehéz, egy Angliában dolgozó kolléga legalább tízszer, egy német pedig ötször többet keres náluk.

A pénz mellett jelentős vonzerőt jelentenek a nyugodtabb munkakörülmények, a betegszám maximalizálásának köszönhetően pedig több idő jut a regenerációra és a továbbképzésre, szakmai fejlődésre. Ehhez minden segítséget megkapnak, az angolszász országokban államilag támogatják például a szakirodalom-vásárlást és a kongresszusokra járást. Magyarországon ezt legfeljebb saját pénzükből tehetik meg, ha egyáltalán jut rá idő. Merthogy a tartósan kiköltözők mellett sokan vállalnak külföldi munkát rövidebb időre, egy-két hétre. Ez persze tovább növeli az őket itthon helyettesítők terhelését. Így aztán nem csoda, hogy annak ellenére, hogy az utóbbi években egyre többen készülnek patológusnak, itthon komoly hiány van a szakemberekből.