A rákgyógyítás túlterhelt kulcsfigurái
Rég nem a boncolás adja a patológusok munkájának javát. Nélkülük nem lenne sikeres a rákgyógyítás, a túlterhelt magyar szakemberek mégis jóval kevesebbet keresnek nyugati kollégáiknál. Nem csoda, hogy nagy itthon a szakemberhiány.

Az intézet patológiáján - ami az ország egyik legnagyobb ilyen osztálya - jelenleg 12 szakorvos, 8 rezidens és 17 asszisztens dolgozik. Rájuk évente összesen 13 ezer beteg jut, ami 20 ezer mintát és 140-150 ezer tárgylemezt jelent. Ez azt jelenti, hogy egy szakorvos egy évben 10 ezernél több metszetet véleményez. Ez a szám csaknem a duplája annak, amennyit az angol orvosoknak engedélyez az ottani minőségbiztosítási rendszer.
A magyar szakemberek képzettségét mutatja, hogy a túlterheltségük ellenére is kapkodnak értük külföldön. A csábítás nem nehéz, egy Angliában dolgozó kolléga legalább tízszer, egy német pedig ötször többet keres náluk.
A pénz mellett jelentős vonzerőt jelentenek a nyugodtabb munkakörülmények, a betegszám maximalizálásának köszönhetően pedig több idő jut a regenerációra és a továbbképzésre, szakmai fejlődésre. Ehhez minden segítséget megkapnak, az angolszász országokban államilag támogatják például a szakirodalom-vásárlást és a kongresszusokra járást. Magyarországon ezt legfeljebb saját pénzükből tehetik meg, ha egyáltalán jut rá idő. Merthogy a tartósan kiköltözők mellett sokan vállalnak külföldi munkát rövidebb időre, egy-két hétre. Ez persze tovább növeli az őket itthon helyettesítők terhelését. Így aztán nem csoda, hogy annak ellenére, hogy az utóbbi években egyre többen készülnek patológusnak, itthon komoly hiány van a szakemberekből.