Mik lehetnek a spontán vetélés okai?
Bár az antibiotikumokat a terhesség alatt is széles körben alkalmazzák, a biztonságosságukra vonatkozó evidenciák csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre - írja a PharmaOnline .
Egy 2017-ben, a Canadian Medical Association Journal folyóiratban megjelent közlemény alapján számos, különösen a korai terhesség időszakában szedett antibiotikum lehet felelős a spontán abortusz kiváltásáért - kivéve a penicillineket, a cefalosporinokat, az eritromicint és a nitrofurantoint.
A Montreali Egyetem kutatói a "Quebec Pregnancy Cohort" adatainak kiértékelése alapján vizsgálták, hogy milyen típusú antibiotikumok milyen mértékben növelik a spontán vetélés rizikóját (a 20. terhességi hét előtti spontán abortuszt tekintve). 1998 és 2009 között 182 369 terhességet regisztráltak, amelyből 8702 spontán abortusszal végződött. A spontán vetéléses esetek között 1428 (16,4 százalék) volt olyan, amikor a várandós nő antibiotikumot szedett. A vizsgálatból kizárták azokat a nőket, akik fötotoxikus gyógyszereket szedtek a terhességük alatt.
Rizikós antibiotikumok terhesség alatt
Az eredmények alapján a következő antibiotikumoknál kisebb-nagyobb mértékben emelkedett spontán vetélés rizikó igazolható:
- azitromicin
- klaritromicin
- metronidazol
- szulfonamidok
- tetraciklinek
- kinolonok
Az azitromicin szedése mintegy 65 százalékkal emeli a spontán abortusz kockázatát, a klaritromicin alkalmazása pedig több mint kétszeresére növeli. A szulfonamidok, tetraciklinek és kinolon típusú antibiotikumok szedése körülbelül két- vagy háromszorosára emelik.
Nem minden antibiotikum veszélyes
A penicillinek és a cefalosporinok terhesség alatti alkalmazása a spontán vetélés esélyét tekintve biztonságosnak tűnik. Emellett az eritromicin szedése sem hozható kapcsolatba a spontán vetélés fokozott rizikójával. Kiemelendő, hogy a nitrofurantoinnál sem tapasztaltak szignifikáns kockázat-emelkedést, ami alapján a hatóanyag a húgyúti fertőzéseknél a szulfonamidok racionális alternatívája lehet.
