Thomas Harvey patológus Albert Einstein boncolásakor eltávolította és formalinban tartósította a fizikus agyát, majd fekete-fehér felvételek tucatjait készítette róla, mielőtt 240 "blokkra" hasította volna szét. Minden egyes "tömbből" szövetmetszeteket készített, ezeket üveg tárgylemezek közé helyezte, majd a preparátumokat a világ legjobb neuropatológusainak küldte el.
A boncolás során kiderült, hogy Einstein agya az átlagosnál kisebb volt, a további vizsgálatok pedig kimutatták rajta az öregedéssel járó összes elváltozást. Több elemzés nem készült, noha Thomas Harvey Einstein formalinban őrzött agyát hosszú ideig őrizgette hivatali szobájában a sörhűtőben. Évtizedekkel később több kutató is kért a patológustól mintákat, amelyeknek vizsgálatakor szokatlan jellegzetességeket fedeztek fel bennük.
Egy 1985-ös vizsgálat például kimutatta, hogy az idegsejtek (neuronok) mindegyikét az agyi "tartószövet" szokatlanul nagy mennyiségű sejtje veszi körül. Egy tíz évvel később publikált tanulmányban pedig azt írták le, hogy mindkét oldalon a fali lebenyben ( lobus parietale ) hiányzik a parietal operculumnak nevezett képződmény. Ez a "hiányosság" javíthatta az összeköttetést abban a kérgi mezőben, amely a matematikai képességekért és a tér-vizuális intelligenciáért felel.
Dean Falk evolúciós antropológus, a Floridai Állami Egyetem professzora kollégáival első ízben elemezte Albert Einstein agykérgének teljes felületét 14 most felfedezett fénykép alapján, amelyek Maryland államban, a Nemzeti Egészségügyi és Orvostudományi Múzeumban kerültek elő, majd az eredményeket összehasonlította 85 "normál" emberi aggyal.
A felvételek közül sok szokatlan szögből készült és olyan struktúrákat mutatott ki, amelyek nem voltak láthatók a korábban vizsgált felvételeken.
"Noha Einstein agyának mérete, alakja átlagosnak mondható, rendkívüli sajátosságokkal bír a közvetlenül a homlok mögött elhelyezkedő prefrontális kérgi terület, amely a cselekvés legfőbb szintű irányítását végzi, az elsődleges mozgatóközpontok (motoros kéreg), a szomatoszenzoros (testérző) kéreg, a fali, halántéki (lobus temporalis) és nyakszirti (lobus occipitalis) lebeny kérge" - emelte ki Dean Falk.
Hozzátette: e sajátosságok képezhetik Albert Einstein rendkívüli matematikai képességeinek és tér-vizuális intelligenciájának neurológiai alapjait. A tanulmány a című folyóiratban jelent meg.
