Bár az epilepsziás rohamok némelyike van annyira ijesztő, hogy akár halálosnak is tűnhet, nem következik be tragédia túl gyakran, mivel önmagát fojtja le folyamat: a fáradás miatt az izomgörcs egy idő után alábbhagy, ami ismét lehetővé teszi a légzést, majd visszatér az eszmélet is.
A roham alatt sokkal nagyobb veszélyt jelentenek többek között a beteg környezetében lévő éles és szúró tárgyak, a légutakba kerülő idegen test, étel, folyadék, váladék. De nemcsak ilyenkor záródhat el a levegő útja, ha az epilepszia éjszaka csap le hason fekvés közben, akkor a fej annyira belefúródhat a párnába, hogy a beteg nem tud levegőhöz jutni a rohamot követően sem. Hasonló a helyzet a vízben, úszás vagy fürdés közben, a roham alatt ugyanis nem tud segítséget kérni a fulladó páciens. További, nem rohammal összefüggő halálozási ok lehet epilepszia esetén a veleszületett rendellenességek, agydaganat, stroke, degeneratív megbetegedések.
Van azonban egy igen rejtélyes, tisztázatlan állapot, ami epilepsziás roham során hirtelen halálhoz (Sudden Unexpected Death in Epilepsy, SUDEP) vezet. Ez a terület jelenleg is kutatás alatt áll, a háttérben neurológiai, szív- és érrendszeri zavarokat feltételeznek, ez utóbbi mögött egy olyan genetikai mutáció állhat, amely szabálytalan szívverést eredményez és így okozza a hirtelen halált. A SUDEP-re leginkább hajlamosító tényező lehet az epilepszia súlyossági faktora, főként ha felnőttkorban a generalizált tónusos-clonusos rohamok jellemzik, a gyógyszerrezisztencia, az antiepileptikus politerápia és a gyakori gyógyszermódosítások. Az esetek 58 százalékában a SUDEP alvás során következett be. A hirtelen halál 20-24-szer gyakrabban fordul elő az epilepsziában szenvedők körében, mint az átlagnépességben.
A hasonló életkorú és nemű átlagnépesség esetében az epilepszia két-háromszorosára növeli a halálozási arányt. Főleg fiatalkorban, férfiak és hátrányos helyzetűek körében magas a grand mal rohamokkal járó epilepszia miatt bekövetkező halálozási arány.
Bár a legtöbb esetben, amennyiben epilepsziás roham miatt következik be halál, azt rendszerint valamilyen rejtett betegség vagy baleset okozhatja, a temporális (halántéklebeny-) epilepszia esetében azonban jelentős tényező az öngyilkosság. Ez a típus szinte kizárólag késői gyermekkorban vagy fiatal felnőtt korban alakul ki, olyan tartós ködös tudatállapotot eredményez, amely során a beteg ön- és közveszélyes lehet.
Amennyiben epilepsziás rohamot látunk, nem szabad megijedni, a látottak ellenére a beteg nem érez fájdalmat. Hagyni kell a roham lezajlását, ezalatt nem szabad lefogni a beteget. Érdemes a veszélyforrásokat eltávolítani a környezetéből, és a feje alá puha ruhát tenni. Ha sokáig nincs eszméleténél a beteg, mentőt kell hívni.
Leghatásosabban úgy csökkenthetők vagy kerülhetők el a rohamok, ha a beteg betartja a gyógyszeres kezelését, illetve terápiája során sikeresen azonosították a provokáló tényezőket.
