Maga az epilepsziás rohamot látni, el tudjuk képzelni milyen lehetett ez a régi időkben. Mivel a roham az esetek nagy részében mindenféle kiváltó ok, vagy provokáció nélkül következik be, volt idő, amikor úgy vélték, valamilyen természetfeletti erő, ne adj isten ördögi megszállottság biztos jele.
Ráadásul nem is igazán ritka betegség, az emberek 5 százaléka legalább egyszer átél életében epilepsziás rohamot. Persze különbség van az esetek súlyossága között, de a statisztikák szerint bolygónk lakosságának 1 százaléka érintett komolyan, és meglehetősen sok haláleset köthető epilepsziás rohamokhoz.
Maga az epilepszia egyébként nem egyetlen betegség, hanem olyan idegrendszeri betegségek gyűjtőneve, amik epilepsziás rohamokkal járnak. Ilyenkor az emberi agy egyes területein fokozott elektromos aktivitás történik, ami lehet enyhe, néhány másodperces lefolyású, de gyakran előfordul, hogy akár hosszú perceken át tart.
Normális esetben az agy idegsejtjei között létrejövő elektromos alapú kommunikáció meghatározott sorrendben zajlik, de epilepsziás roham esetén ez a rendszer megzavarodik. Nem homokszem kerül a gépezetbe, ami akadályt gördít a folyamat útjába, hanem az impulzusok egyszerre indulnak útjukra és az elme ezt már nem képes megfelelően kezelni.
Az epilepszia legjellemzőbb és leglátványosabb megnyilvánulása az egész testet érintő - tónusos-klónusos – rángógörcs. Természetesen a roham kiterjedése nagyban függ attól, hogy az elektromos kisülések az agy mely területét érintik.
Noha sokan élnek át epilepsziás rohamot, csak akkor nevezzük orvosi értelemben a betegséget epilepsziának, ha ezek az események rendszeresen megismétlődnek. Megközelítőleg 40 millió ember tartozik az aktív epilepsziával élők körébe világszerte.
A betegség, noha leggyakrabban gyermek vagy idős korban jelentkezik, igazából bárkinél előfordulhat. Nem ritka sajnos, hogy valaki kénytelen egész életét attól rettegve leélni, hogy bármikor, minden különösebb ok nélkül epilepsziás rohamot kaphat.
