Több kutatás szerint is az egy lábon állás az általános egészségi állapot és a hosszú élet egyik legmegbízhatóbb fizikai indikátora – írja a The Conversation oldalán a zaragozai Szent György Egyetem két fizioterapeuta szakembere, Beatriz Carpallo Porcar és Rita Galán Díaz. Nem mellesleg egy olyan módszerről van szó, amely révén bárki otthon is tesztelheti magát. Lássuk, hogyan.
Az öregedés jele
Aki nem tud legalább 10 másodpercig fél lábon egyensúlyozni, annál jelentősen magasabb a korai halálozás kockázata. Leegyszerűsítve erre a következtetésre jutottak egy sokak által idézett, 2022-ben a British Journal of Sports Medicine című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői. A kutatók több mint 1700 felnőttet vontak be egy kísérletbe az 51 és 75 év közötti korosztályból. Minden kísérleti alany esetében megmérték, hogy meddig tudnak fél lábon állni, majd hét éven keresztül követték nyomon az egészségük alakulását. Azok körében, akik nem tudták teljesíteni a 10 másodperces szintet sem, jelentősen magasabb halálozási arányt jegyeztek fel a vizsgálat időtartama alatt.
Ugyancsak beszédesek egy még frissebb, 2024 októberében megjelent tudományos munka eredményei. A PLOS One folyóiratában kiadott tanulmány összesen 40 egészséges felnőtt adatain alapult – ugyancsak az 50 év feletti korosztályból. A kutatók ebben megállapították, hogy a fél lábon állás (különös tekintettel a domináns lábra) képessége nem csupán romlik a korral, de egyszersmind ez az ideg-izomrendszeri, avagy neuromuszkuláris öregedés legjobb jelzője. Carpallo és Galán hozzáteszi, hogy napjainkban is jellemzően olyan paraméterek mentén vizsgálják az öregedést az egészségügyi szakemberek, mint a járás, a szorítás, illetve a láberő. Egyre nyilvánvalóbb ugyanakkor, hogy a kor az egyensúlyozó képességre is kihatással van, évtizedről évtizedre jelentős változásokat előidézve abban.
Hogyan tudunk megállni egy lábon?
Valószínűleg ritkán gondolunk bele, de a fél lábon állás meglehetősen összetett folyamat, amely számos testi funkció együttműködésén alapul. Először is agyunknak részletes információkra van hozzá szüksége testünk elhelyezkedéséről és térbeli helyzetéről. Ugyancsak nélkülözhetetlen, hogy a megfelelő izmainkat feszítsük meg a pozíció megtartásához, illetve egyáltalán képesek legyünk úgy koordinálni izmainkat, hogy ne essünk el. Mindez pedig egy egészséges idegrendszert igényel, amely gyorsan tud reagálni a legapróbb változásokra is.
Az egyensúly tehát több testi rendszertől is függ. Látásunk nyújt információt helyzetünkről és a környezetünkről, amit kiegészít a fej pozícióját érzékelő belső fül. Szintén fontos a propriocepció: ez az érzékünk tájékoztat végtagjaink helyzetéről, beleértve az ízületeket, a talpra nehezedő súly eloszlását, vagy éppen az izomtónust. Mindezek a rendszerek egyidejűleg küldenek információkat az agynak, amely azokra válaszul automatikusan korrigálja az esetlegesen fellépő egyensúlyhiányt.
Egyes kutatások szintén nagy jelentőséget tulajdonítanak az izomerőnek, különösen idősek esetében. A kor előrehaladtával e két tényező, az izomerő és a koordináció gyengülése vezet az esések és sérülések fokozott kockázatához. Ezenkívül olyan krónikus betegségek is ronthatják egyensúlyozó képességünket, mint az elhízás, szívproblémák, a magas vérnyomás és a 2-es típusú cukorbetegség.
Így javítható az egyensúly
A két fizioterapeuta hangsúlyozza, hogy az egyensúlyozó képesség bármely életkorban javítható gyakorlással. Olyan egyszerű gyakorlatok is sokat számítanak ebben, mint a fél lábon állás, az egyenes vonalban járás, továbbá az egyenetlen felszínen való séta és állás. Ezenkívül nagyon lényeges a megfelelő izomerő fenntartása. Mindebben kiváló segítség lehet például a jóga és a tai chi. „Testi állóképességünk tipikus példa arra, hogy amit nem használunk, azt elveszítjük. A mozgáshiány és különféle testi ingerek az izomerő, a rugalmasság és az egyensúly romlásához vezethetnek. E képességek megőrzéséhez és a fizikai leépülés megelőzéséhez kulcsfontosságú a rendszeres edzésrutin” – figyelmeztet Carpallo és Galán.
