A nőideál kissé eltávolodott a Rubens korában divatostól, ami miatt még inkább foglalkoztatja a hölgyeket a testsúlyuk. Kevesen gondolnak más szempontokra, amit egy ötéves kisfiú úgy fogalmazott meg: "azért is szeretem az anyut, mert jó hozzábújni, olyan puha".
A kérdés tehát: miért változik az alkat, meddig egészséges a teltség, és hogyan lehet megakadályozni az egészséges határ fölötti további fölös kilók felrakódását?
Érett formák, hasznos zsírszövet
Természetesen az egyéni alkattól is függ, hogyan változik meg a test vonala. Általában a derék veszít karcsúságából, a has gömbölyűbb, a fenék laposabb lesz. A mellek nagyobbakká és nehezebbekké válnak, miután a menopauza bekövetkezte után a mell mirigyes állománya lassanként zsírszövetre és kötőszövetre cserélődik.
Körülbelül a változó korú nők fele panaszkodik elhízásról, ugyanakkor a közvetlen okként megnevezhető faktorok önmagukban nem okoznak 1-2 kilónál nagyobb felesleget. Valószínűleg a hatások összeadódnak, illetve nehezen különíthetők el egymástól.
Egy azonban biztos: az alapanyagcsere szintje mérhetően csökken, ami azt jelenti, hogy csökken a szervezet táplálékigénye. Ha tehát változatlan életforma mellett továbbra is annyit eszünk, mint korábban, az körülbelül évi egy kiló zsír lerakódását eredményezi. Ez kezdetben nem sok, talán nem is látszik, de egy évtized alatt már jelentős mennyiség. Ha valaki korábban normál testsúllyal rendelkezett, akkor öt olyan kiló, amivel nem lépi túl az egészséges határt, jól jöhet és még hasznos is. A zsírszövet ugyanis ösztrogént termel, ami a nemiszervek hormontermelés-kiesését valamelyest ellensúlyozza, a hormonháztartást normalizálja. Az is igaz azonban, hogy a túlsúlyos nőknél kimutatható nagyobb vérösztrogén-szint a petefészek sárgatest hormonjának ellensúlyozó hatása nélkül növeli a méhet érintő rák kialakulásának valószínűségét. Tehát fontos a mérték!
Mértékletes méretek
A testtömegindex kiszámításával könnyen el lehet dönteni, testsúlyunk megfelelő-e.
A testsúlykilogrammok osztva a testmagasság méterben megadott értékének négyzetével adják meg a testtömeg-indexet. Az eredmény kiértékelésekor az életkort is célszerű figyelembe venni. 22-27 közötti végeredmény esetében a változókorú hölgy megnyugodhat; nem túl sovány, nem túl kövér.
Tarthatatlan állapot?
Az alapanyagcsere csökkenése részben magyarázatot ad arra, miért olyan nehéz megtartani a kívánatos testsúlyt. Mert hogyan ehetne az ember kevesebbet, ha egyszer ugyanolyan éhes, mint korábban? Ráadásul az utólagos tűzoltásként alkalmazott fogyókúra-kampány sem megoldás, mivel az elősegíti a csonttömeg-vesztést.
Általában elegendő, ha az ember kicsit kalóriaszegényebben táplálkozik. Nem kell különleges diétát tartani, de egy kanállal több zöldséget és ugyanennyivel kevesebb szaftos húst szedjünk a tányérra. Több salátát, zöldséget, gyümölcsöt együnk. A régi, jól bevált éhségűzők, a keksz és csoki helyett fedezzünk fel más csemegéket. Müzliszeletet, gyümölcsjoghurtot, túró rudit, gyümölcssalátákat . Érdemes felfedezni a cukormentes ínyencségeket és a speciális cukrászdákat. A teába, kávéba tegyünk fél-egy kanállal kevesebb cukrot vagy édesítőt, vegyünk gyakrabban teljes kiőrlésű búzából készült péksüteményeket.
A másoldalról a mozgás terén is tehetünk valamit. Kezdjünk valamilyen nem túl nagy megterhelést, de kitartást igénylő sportba. Az úszás, futás, kocogás, túrázás, kerékpározás mellett, - ha van rá lehetőség -, nem megvetendő az unokákkal való játék, kirándulás, tánc, torna, séta.
Mindez nemcsak energiát éget el, jókedvre is derít, a mozgás közben felszabaduló, jó közérzetet biztosító hormonok, az endorfinok segítségével.
Nehéz terepen
Ha az eddigi javaslatok nem segítenek, minden bizonnyal nehezítő tényezőkkel is meg kell küzdeni. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a változókori panaszok közül a legtöbben (76%) depresszióval küzdenek, 63 % bajlódik álmatlansággal, mintegy 48 % pedig idegességgel. Ezekben a kellemetlenségekben az a közös, hogy egyben, idegesség- vagy bánatűző, nyugtató, a rendes étkezések közé időzített evésre, nassolásra is hajlamosítanak. Ezeknek a vágyaknak némi önfegyelemmel és hasznos, figyelemelterelő tevékenységekkel vehetjük elejét.
A hormonpótló kezelések esetleges mellékhatásaként jelentkező súlyfölösleg megfelelően választott és jól beállított terápia esetén elvileg nem több egy kilónál, és ez sem újabb és újabb zsírraktárak keletkezésének, sokkal inkább a szervezet megnövekedett víztároló-képességének számlájára írható. Igaz közvetetten a hormonterápia is okozhat hízást étvágyjavító-hatása miatt. Megint csak az önfegyelem segít leginkább, illetve valamilyen az orvos által is jóváhagyott egyéb megoldás vagy a hormonterápiával való leállás. Elvégre a menopauza körüli történések természetes, egyáltalán nem kóros folyamatok lévén általában még kisebb-nagyobb panaszok esetén sem igényelnek feltétlen külső beavatkozást.
