Nyitott kapcsolatról akkor beszélhetünk, ha a két fél megegyezik abban, hogy nemcsak egymással randevúznak/bújnak ágyba, hanem másokkal is. Mint minden párkapcsolati formának, ennek is vannak előnyei és hátrányai: mellette szól, hogy folyamatosan új, izgalmas tapasztalatokat ígér, illetve, hogy szabadságot ad a feleknek, az viszont negatívum, hogy bonyodalmakat okozhat, féltékenységet szíthat. Érdemes tehát alaposan átgondolni, nekünk való-e, belevágjunk-e. Ehhez nyújt mankót a SELF cikke: a lap dr. Dulcinea Alex Pitagora párterapeuta segítségével összegyűjtötte, melyek azok a kérdések, amelyeket mindenképpen tisztáznunk kell magunkban a döntés előtt.
Mit jelent számunkra a „nyitott kapcsolat”?
A nyitott kapcsolatnak több fajtája is ismert. A poliamoria, azaz többszerelműség például azt jelenti, hogy egyszerre több partnerrel is kialakítunk – nemcsak a testiségen, hanem érzelmeken alapuló –kapcsolatot. Ennek létezik hierarchikus – amikor egy kiemelt kapcsolat előnyt élvez a többivel szemben – és nem hierarchikus – ilyenkor minden partner egyenrangú – változata is. Aztán ott van még a szvingelés, amely a párcseréről, párok egymás előtti szeretkezéséről szól. Ez csak néhány példa a nyitott kapcsolat sokszínűségére, de jól rávilágít, milyen fontos előre tisztázni, hogy ez a párkapcsolati forma esetünkben pontosan mit takar, meddig és kivel mehetünk el.
Miért akarunk belevágni?
Számos oka lehet annak, hogy egy pár fontolóra veszi a kapcsolatának – fogalmazzunk így – megnyitását. A Sexologies című folyóiratban 2022-ben megjelent tanulmány például arról írt, mi motiválja a poliamor kapcsolatban élő embereket: az okok között megtaláljuk a közösséghez tartozás vágyát, vagy azt a törekvést, hogy a felek kielégíthessék bizonyos szükségleteiket, amelyre egy monogám párkapcsolat nem ad lehetőséget.
Lényeges tehát, hogy a döntés előtt beszéljük át a partnerünkkel, mi vonz minket a nyitott párkapcsolatban, mi motivál arra, hogy belevágjunk – hangsúlyozza a párterapeuta. Több szerelemre, vagy éppen testiségre vágyunk, esetleg a kettő kombinációja hozna lázba minket? Ha ezt átgondoltuk, nagyobb az esély arra, hogy működni fog az új felállás.
Abban reménykedünk, hogy ezzel megoldhatjuk a párkapcsolati problémákat?
Bár sokan ezt gondolják, a nyitott kapcsolat nem oldja meg varázsütésre a problémákat. Előfordulhat például, hogy csak az egyik partnernek tetszik az ötlet, de a másik is belemegy, mert úgy érzi, a kapcsolat megmentése érdekében ez a „kötelessége”. Ez viszont akár szakításhoz is vezethet. Ugyanez várhat azokra is, akik úgy vágnak bele egy nyitott kapcsolatba, hogy bár a párkapcsolati gondjaik helyrehozhatatlanok, túlságosan függenek egymástól ahhoz, hogy szakítsanak.
Képesek vagyunk beszélni az igényeinkről, határainkról?
Ahhoz, hogy egy nyitott kapcsolat jól működjön, a partnereknek tisztázniuk kell egymás igényeit, határait (hol találkozzunk az új partnerekkel, bemutatjuk-e őket a családnak, barátoknak stb.), és ezeket tiszteletben is kell tartaniuk. Van, akinek ez nagyon könnyen megy, de akkor sem kell megijedni, ha mi nem tartozunk ebbe a szerencsés csoportba. Ilyen esetben először a félelmeinkkel kapcsolatban nyíljunk meg a kedvesünknek. Mondjuk el neki, hogy bár kíváncsiak vagyunk, milyen egy nyitott kapcsolat, aggódunk, hogy nem fogja figyelembe venni az igényeinket, vagy hogy nem leszünk képesek őszintén beszélni előtte az érzéseinkről. Ha a partnerünk nem kezeli jól a helyzetet, az azt jelentheti, hogy el kell vetni a nyitott kapcsolat ötletét – hiszen a kommunikáció és a határok tiszteletben tartása elengedhetetlen ahhoz, hogy a változás na aknázza alá a viszonyt.
Ha számunkra még ez a fajta nyíltság is sok, fokozatosan szoktassuk hozzá magunkat a határok kijelöléséhez. A párterapeuta azt javasolja, hogy először kevésbé kockázatos helyzetekben gyakoroljuk igényeink közlését. Határozzuk meg például, hogy hétköznapokon, hétvégéken meddig vagyunk elérhetőek a barátok számára telefonon. Amennyiben sikerrel járunk, megpróbálkozhatunk emelni a tétet, egészen addig, amíg már arról is bátran beszélünk majd, mi az, ami megfelel nekünk, és mi az, ami nem, ha nyílt kapcsolatról van szó.
Hogyan kezeljük a féltékenységet?
Szinte nincs olyan párkapcsolat, ahol az egyik vagy mindkét fél ne lenne időnként féltékeny. Nyitott kapcsolatban még nagyobb valószínűséggel bukkanhat fel a zöld szemű szörny, így mindenképpen gondoljuk át, hogyan is állunk mi e téren. A féltékenység hatására agresszívvá válunk, elzárkózunk, nem vagyunk hajlandóak megbeszélni az érzéseinket? Esetleg úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, belülről azonban felemésztenek minket az elfojtott indulatok? Mindezek a reakciók annak a jelei, hogy a féltékenység a sikeres nyitott kapcsolathoz szükséges egészséges, őszinte kommunikáció útjába állhat.
Dr. Pitagora egy érdekes szempontot is megvilágított a féltékenységgel kapcsolatban. Mint mondja, érdemes úgy tekinteni rá, mint valamire, ami a kielégítetlen szükségleteinkről, problémáinkról árulkodik. Bár tény, hogy a nyitott kapcsolat felszínre hozhatja a féltékenységet, egyszersmind lehetőséget is teremt arra, hogy elgondolkodjunk, min kellene nekünk vagy a partnerünknek változtatni azért, hogy jobban érezzük magunkat.
Másoktól függ az önértékelésünk?
Bár alapesetben nem feltétlenül kell ahhoz valaki más (vagy adott esetben több partner is), hogy értékelni tudjuk önmagunkat, egyáltalán nem szégyen, ha több szeretetre, elismerésre vágyunk másoktól. Dr. Pitagora szerint a tapasztalat azt mutatja, hogy ha mások pozitívan vélekednek rólunk, az erősítheti önbecsülésünket. És ha ezt pont egy nyitott kapcsolat biztosítja számunkra, amelyben ráadásul minden érintett fél jól érzi magát, akkor érdemes belevágni a dologba.
