Az orvosok is javasolják a rendszeres önvizsgálatot, a legtöbb nő azonban nem tudja, mit is kellene tennie.
A változások pedig akár rosszindulatúak is lehetnek, ha időben lépünk, akkor ezeket viszonylag könnyen gyógyítani lehet. A szakember szerint sok nő túl kevés időt tölt az önvizsgálattal: alig néhány másodpercet, pedig a gyors tapogatás helyett alapos vizsgálatra lenne szükség.
A másik nagy hiba az, hogy nem mindig azonos időben végzik az önvizsgálatot. A mell folyamatosan változik attól függően, hogy hol tart a nő éppen a menstruációs ciklusában . A legjobb mindig ugyanakkor, a menstruációt követő héten elvégezni a vizsgálatot, így ugyanis az előző havi állapothoz tudunk hasonlítani.
A szakember a következő lépéseket javasolja:
- Álljunk csípőre tett kézzel és lazítsuk el a mellkas oldalán lévő izmokat. A mellet osszuk fel képzeletben négy részre úgy, hogy egy-egy vonalat húzunk a mellbimbón keresztül függőlegesen és vízszintesen is. Mind a négy részre fordítsunk azonos figyelmet.
- A mutató, a középső és a gyűrűs ujj segítségéve alaposan tapogassuk át a mellet, egészen a kulcscsontig.
- Ne hagyjuk ki a hónalj alatti részeket, a mellbimbó körüli területet és a mell alsó részét sem!
- Először csak a mell felületét tapogassuk át, de utána próbáljuk meg a mélyebb szövetrétegeket is áttapintani.
- Mindkét mellet legalább 3-3 percig vizsgáljunk.
- Az önvizsgálat során ne csak csomókat keressünk! Nézzük meg a bőr állapotát is (van-e rajta például kiütés, kivörösödés), és óvatosan nyomjuk is össze a mellet, mert a mellbimbóból távozó váladék (különösen, ha sárgás vagy véres) is figyelmeztető jel lehet!
- Hasonlítsuk össze a két mellet is. Bár mindenkinél van egy kis aszimmetria, a nagyon feltűnő, szabad szemmel is jól látható, méret- vagy állagbeli különbségek azonnali orvosi felülvizsgálatot igényelnek.
