Az emlőultrahang biztonságos és fájdalommentes vizsgálat, amely sugárterheléssel sem jár, félni tehát egyáltalán nem kell tőle. Az Ultrahangközpont radiológusa, dr. Csókás Csilla azokra a tünetekre és elváltozásokra hívja fel a figyelmet, amelyek miatt érdemes elvégeztetni, mert – mint kiemeli – az emlődaganat korai felismerése jelentősen javítja a gyógyulás esélyét.
Az emlőrák a nők egyik leggyakoribb daganatos betegsége: élete során nagyjából minden nyolcadik-kilencedik nőt érint. Az elmúlt években ráadásul jelentősen, mintegy harmadával emelkedett az 50 év alatti betegek száma is. Az emlőrák kialakulásának kockázatát növeli:
- az idősebb életkor;
- az emlőrák előfordulása a családban, különösen közeli hozzátartozóknál;
- korai menstruáció (12 éves kor előtt) és a késői menopauza (55 éves kor után);
- első terhesség 30 éves kor felett vagy a terhesség hiánya;
- a szoptatás elmaradása;
- egyes hormonális fogamzásgátlók alkalmazása;
- bizonyos öröklött genetikai eltérések, például a BRCA1 és BRCA2 génmutációk (amelyek vérvizsgálattal vizsgálhatók);
- korábbi mellkasi sugárkezelés;
- hosszú ideig alkalmazott kombinált hormonpótló kezelés;
- menopauza utáni jelentős testsúlygyarapodás; illetve
- bizonyos életmódbeli tényezők (tartós stressz, mozgásszegény életmód, túlzottan feldolgozott élelmiszerek vagy cukorban gazdag étrend).
Ezek tehát a szűrésre okot adó tényezők, vagyis azok, amelyek megléte esetén akkor is fontos részt venni az emlő ultrahang vizsgálaton, ha nincs semmilyen gyanús jel vagy elváltozás. Az ajánlások szerint fiatal felnőtt kortól minden esetben ajánlott évente egy emlő ultrahang vizsgálatot is elvégeztetni.
Kapcsolódó cikk
Az emlő elváltozásai – ha ezeket tapasztalod, irány az orvos!
Amennyiben konkrét változást, tünetet érzékelsz az emlődben vagy akörül, nem szabad késlekedni az emlő ultrahang vizsgálattal! Ez a 9 leginkább figyelemfelkeltő jel:
- Tapintható csomó vagy megvastagodás az emlőben vagy a hónaljban.
- Emlőfájdalom, különösen, ha egyoldali, tartós vagy jól körülhatárolható területre korlátozódik.
- Váladékozás a mellbimbóból, főként, ha véres, vagy csak az egyik oldalon jelentkezik.
- Az emlő vagy a mellbimbó alakjának, méretének megváltozása, behúzódás vagy deformitás.
- Bőrelváltozások az emlőn, például bőrpír, megvastagodás, narancshéjszerű bőr vagy nem gyógyuló seb.
- Hónalji nyirokcsomó-megnagyobbodás, amelynek eredete tisztázásra szorul.
- Ciszták és jóindulatú elváltozások.
- Emlősérülés, ha vérömleny vagy egyéb károsodás gyanúja merül fel.
- A várandósság és szoptatás idején jelentkező emlőpanaszok kivizsgálására is az emlőultrahangot javasolják.
Mammográfia vagy emlőultrahang?
A két vizsgálat nem egymás helyettesítője, hanem gyakran egymást kiegészítő módszer. Hogy melyikre van szükség, azt elsősorban az életkor, az emlőállomány szerkezete, a panaszok és az egyéni kockázati tényezők határozzák meg.
- A mammográfia elsősorban a szűrővizsgálatok alapmódszere, különösen 40–50 éves kor felett. Segítségével olyan apró eltérések, például meszesedések is felismerhetők, amelyek akár a korai emlőrák jelei lehetnek, és amelyek ultrahanggal nem mindig láthatók.
- Az emlőultrahang különösen hasznos fiatalabb nőknél, akiknél az emlőállomány általában sűrűbb, illetve kiegészítő vizsgálatként is alkalmazható, ha a mammográfián eltérés látható, vagy egy tapintható csomó pontosítása szükséges. Terhesség és szoptatás alatt jelentkező panaszok esetén általában ez az elsőként választott képalkotó vizsgálat.
