Egészen megdöbbentő betegtörténetről számolt be egy frissen megjelent esettanulmány az American Journal of Medical Case Reports című folyóiratban. Egy floridai férfi éppen közelmúltbeli hasi műtétje után lábadozott otthon, a műtéti seb azonban nem gyógyult megfelelő ütemben. Reggelizés közben tüsszentenie kellett, utána pedig köhögött is párat, és arra lett figyelmes, hogy furcsa, nedves érzést tapasztal az alhasi tájéka felől. Mint kiderül, bélrendszere egy rövid szakasza kitüremkedett a seben keresztül. Persze ezután rögtön mentőt hívott, a kórházban pedig sürgősségi műtéten esett át, hogy rendezni tudják az állapotát.
A tüsszentés legsúlyosabb veszélyei
Mint azt Adam Taylor, a Lancasteri Egyetem anatómus professzora írja a The Conversation oldalán megjelent cikkében, a tüsszentés az emberi szervezet természetes védekezési mechanizmusa, amellyel a potenciálisan káros szennyeződéseket igyekszik kitisztítani a légzőrendszerből. A folyamatot az agyi nyúltvelő irányítja, amely akkor aktiválódik, ha valamilyen irritációt kiváltó anyag kerül az orrba és a légutakba. Az ezekre adott reakció során a szem, a torok és a száj bezáródik, a mellkasi izmok gyors összehúzódása pedig szó szerint kipréseli a levegőt a légzőrendszerből. Az így kiáramló levegő sebessége a másodpercenkénti 15,9 métert is elérheti.
„Dacára azonban egy jó tüsszentés minden előnyének, időnként nagyobb sérüléskockázatot hordozhat magában, mint azt sokan gondolnák” – mutat rá Taylor. Hozzáteszi, egy erőszakosabb prüszkölés nyomán a tüdő egy része sérvként átnyomódhat a bordaközi izmokon. Ez általában olyankor fordul elő, ha az érintett nagyfokú elhízással, COPD-vel vagy cukorbetegséggel küzd, esetleg erős dohányos. Maradva a tüdőnél, előfordulhat az is, hogy a tüsszentés hatására megreped a szerv finom szövete. A probléma abból fakadhat, ha a mélyről kiáramló magas nyomású levegő bejut a tüdő és a mellkas közötti térbe, egy- vagy kétoldali nyomás alá helyezve a tüdőt.
Taylor szakirodalmi beszámolók alapján azt is hozzáteszi, hogy nem a tüdő az egyedüli szerv, amelyen hasonló szakadás keletkezhet. Volt már példa olyanra is, hogy valakinél a központi idegrendszerben lépett fel sérülés, subarachnoidealis vérzést, a stroke egy formáját, azon keresztül pedig akár halált előidézve. De még ha nem is alakul ki szakadásos sérülés, akkor is kihatással lehet a tüsszentés az agyműködésre. Leírtak már olyan eseteket, amikor például féloldali bénulás vagy látásproblémák jelentkeztek miatta. Ugyancsak súlyos következményei lehetnek a tüsszentés miatt hirtelen megugró vérnyomásnak, amely akár aortadisszekciót is előidézhet. Ilyenkor a szervezet legnagyobb ütőere falának rétegei válnak el egymástól, amelyek közé ezután be tud szivárogni a vér. Kezeletlenül az állapot az esetek mintegy felében 48 órán belül halált okoz.
Csonttörésektől a vizeletinkontinenciáig
Viszonylag gyakran fordulnak elő hátproblémák tüsszentés következtében, ugyanakkor egyéb mozgásrendszeri panaszokról is készültek már feljegyzések. Ezek közé tartozik például a szem körüli csontok, azaz a szemüreg, avagy az orbita törése. Általában a szemüreg keretét ért erőhatások okoznak itt törést, de olykor egy erős tüsszögés is ilyen sérüléshez vezethet. Szintén eltörhetnek a fül csontjai, ami akár hallásvesztéssel is járhat. Mindezek mellett ismertek olyan esetek, amikor fogászati implantátumok migráltak át az arc egyéb területeire egy erős tüsszentés hatására.
Végezetül Taylor megemlíti, hogy a testi reakció nyomán hirtelen megnövekvő nyomás vizeletszivárgást idézhet elő. Elsősorban a gátizmok gyengesége mellett áll fenn ennek kockázata – így a többi között terhesség idején, a szülést követő hetekben, jelentős elhízás esetén vagy a változókorban.
Ne tartsd vissza
„Tekintve a potenciális sérüléseket, amelyeket egy tüsszentés okozhat, talán sokan úgy gondolhatják, hogy jobb inkább elfojtani azt. Csakhogy ez sem éppen biztonságos” – hangsúlyozza az anatómus szakértő. Példaként említ egy skót férfit, aki tavaly azért került kórházba, mert megpróbált visszatartani egy tüsszentés úgy, hogy a száját összeszorította, az orrát pedig kézzel befogta. Így viszont a felgyülemlő, távozni nem tudó nyomás következtében megsérült a légcsöve. Nem számolt ugyanis azzal, hogy az említett nyomás ilyen esetekben akár húszszorosan meghaladhatja a légzőrendszerben egyébként uralkodó nyomás értékét. Márpedig ennek a rengeteg energiának valahol távoznia kell, és ha más nem, a környező szövetek lesznek kénytelenek elnyelni. Volt, akiknek az arccsontja tört el emiatt, másnak pedig a gégéje látta kárát a tüsszentés elfojtására irányuló szándéknak.
Lássuk be, az eddig felsorolt potenciális következmények között bizony szörnyűbbnél szörnyűbb eshetőségek sorakoznak. Jó hír azonban, hogy az nem fordulhat elő, amit alighanem sokan hallottunk már urbánus legendaként: hogy kiugrik a szemünk, ha nyitott szemmel tüsszentünk. „Ez nem több egyszerű mesénél. Szemünket izmok és idegek tartják a helyén. Nem is beszélve arról, hogy a légzőrendszer járatai nem állnak közvetlen összeköttetésben a szemgolyóval és a szemgödörrel” – mondja Taylor. Hozzáteszi továbbá a cikkben, hogy mindent egybevetve azért az emberi szervezet jól alkalmazkodott a tüsszentéshez, ennél fogva csak nagyon ritkán és nagyon keveseknél fordulnak elő ilyen okból sérülések.
