Így kezelheted házilag az arcüreggyulladást – Mikor kell mindenképpen orvos?

Az arcüreggyulladás, avagy szinuszitisz különösen gyakori panasz az őszi-téli időszakban, mivel sok esetben megfázás és egyéb felső légúti fertőzések talaján alakul. A leggyakoribb tünetek közé tartozik az orrdugulás, sárgás vagy zöldes orrfolyás, arc- vagy homlokfájdalom, illetve nyomásérzet, fáradtság, csökkenő szaglás, esetleg láz. Bár a legtöbbször néhány napon belül maguktól is javulni kezdenek a panaszok, egyes otthoni praktikák sokat segíthetnek.

Az arcüreggyulladás otthoni kezelési lehetőségei

• Megfelelő folyadékbevitel: a bőséges vízfogyasztás, valamint olyan folyadékok fogyasztása, mint a gyümölcslé vagy a húsleves, segít hígítani a váladékot, megkönnyítve annak kiürülését. Mindez enyhíti a nyomásérzést az arcban, egyben gyorsítja a felépülést.
• Pihenés: fontos, hogy ne erőltesd túl magad. A szervezetnek időre és energiára van szüksége a gyógyuláshoz, a túlzott stressz és kimerültség pedig lassítja a regenerációt.
• Párásítás, gőzölés: egy meleg zuhany vagy óvatos gőzölés sokat segíthet, hiszen fellazítja a letapadt váladékot, javítja az orrjáratok átjárhatóságát és csökkenti a feszítő érzést. Ügyelj azonban arra, hogy a gőz ne legyen túl forró!
• Orröblítés: a sós vizes átöblítés kimoshatja a váladékot és az irritációt okozó szennyeződéseket. Fontos azonban, hogy mindig tiszta (desztillált vagy felforralt, majd lehűtött) vizet használj, és az eszközt minden alkalommal alaposan tisztítsd meg.
• Meleg borogatás: a homlokra és az orr környékére helyezett meleg borogatás enyhíti a nyomásérzetet és csillapítja a fájdalmat. Ez egyszerű, de hatékony kiegészítője lehet a kezelésnek.
• Fájdalom- és lázcsillapítók: ha a panaszok erősebbek, vény nélkül kapható gyógykészítmények – például ibuprofen vagy paracetamol hatóanyaggal – segíthetnek a fájdalom, a gyulladás és a láz mérséklésében.
• Orrspray-k és dekongesztánsok: a sós vizes orrspray rendszeres használata jótékony, emellett rövid ideig alkalmazhatsz vény nélküli orrdugulás-csökkentő spray-t is. Ez utóbbiakat legfeljebb három napig érdemes használni, mert túlzott alkalmazásuk ellenkező hatást fejthet ki, így tartós orrdugulást okozhat.
• Irritáló tényezők kerülése: a dohányfüst, az erős szagok, a hideg vagy száraz levegő mind ronthatják az arcüreggyulladás tüneteit.

Mikor kell orvoshoz fordulni? Figyelmeztető jelek

Bár sok esetben az arcüreggyulladás magától is javul, bizonyos tünetek arra utalhatnak, hogy orvosi segítségre van szükség. Ha a panaszok tíz napnál tovább fennállnak otthoni kezelés mellett, és semmilyen javulás nem tapasztalható, mindenképpen indokolt a vizsgálat. Ugyanígy gyanúra ad okot, ha a tünetek először enyhülnek, majd újra rosszabbodnak – ez a típusú betegséglefolyás gyakran bakteriális fertőzés jele. A magas láz szintén figyelmeztető jel, különösen akkor, ha több napig nem csökken.

Kiemelten fontos a mielőbbi orvosi ellátás, ha a szem környékén duzzanat, bőrpír, fájdalom vagy látászavar jelentkezik, mert ezek súlyos szövődményre utalhatnak. Ritkán, de előfordulhat, hogy a fej hátsó részében jelentkező erős fájdalom, nyakmerevség, fényérzékenység vagy tudatzavar agyi szövődmény jele. A krónikus esetek – amikor a tünetek tizenkét hétnél tovább fennállnak, vagy gyakran visszatérnek – szintén orvosi kivizsgálást igényelnek. Emellett azoknak, akik valamilyen alapbetegséggel, például cukorbetegséggel élnek, vagy immunrendszerük legyengült, a biztonság érdekében már enyhébb panaszok esetén is ajánlott szakemberhez fordulni.

A szakember elsőként megállapítja, hogy akut vagy krónikus arcüreggyulladásról van-e szó. Amennyiben felmerül a bakteriális fertőzés gyanúja, antibiotikumot írhat fel. Gyakori továbbá, hogy az orvos gyulladáscsökkentő vagy szteroidos orrspray-t javasol, különösen akkor, ha a panaszokat allergia, illetve tartós nyálkahártya-duzzanat tartja fenn. Ha a háttérben anatómiai eltérés, például orrsövényferdülés vagy orrpolip áll, és emiatt a természetes szellőzés akadályozott, szükség lehet sebészeti beavatkozásra. Az orvosi kezelés célja minden esetben az, hogy a panaszok enyhüljenek, a szövődmények megelőzhetők legyenek, és a beteg életminősége tartósan javuljon.