Boldog 103. születésnapot!
V. Ferencné rákospalotai kis lakásában a tél végén nagy társaság gyűlt össze. A kerület polgármestere, jegyzője, önkormányzati képviselők, a polgármesteri hivatal szociális osztályának vezetője, a helyi tévé és újságírók jöttek el a családtagok mellett, hogy köszöntsék a városrész legidősebb emberét, a 103. születésnapját ünneplő Terike nénit. Ahogy ilyenkor szokott lenni, mindenki aziránt érdeklődött a leginkább, vajon mi lehet a titka annak, hogy ilyen hosszú élettel ajándékozta meg a sorsa, ráadásul úgy, hogy egészségét és jó kedélyét, szellemi frissességét is jórészt sikerült megőriznie.
Egy kedves ember
Bár az idős asszony élettörténetét megismerve sem tudhatjuk meg biztosan a hosszú élet receptjét, de a "titok" néhány elemére azért rálelhetünk. Terike néni egész életében egyszerű, dolgos életet élt. Szakképzettséget nem szerzett (az ő lánykorában nem is volt ez divat), férjhezmeneteléig a szülei, aztán a férje háztartásában dolgozott. Asztalos férje azonban korán meghalt, így özvegységre jutva, két lányával egyedül maradt a második világháború után. Immár neki is pénzkereső munkát kellett keresnie. Egy közeli óvodában helyezkedett el, dajkaként, takarítóként, konyhalányként. Nem voltak nagy váltások az életében: 75 éve lakik ugyanabban a lakásban. Nem ijedt meg a munka semmilyen formájától, büszke arra, hogy a gyermekeit becsülettel felnevelte, és megbízható, szeretetteljes emberek lettek belőlük. Az egyik lányát már elvesztette, de a másikkal máig csodálatos harmóniában élnek, ma is a 78 éves Klárika gondozza 103 éves édesanyját.
A család (unokái és most már dédunokái) és a barátok megegyeznek abban, hogy Terike néni máig megőrizte barátságos lényét, jó kedélyét, kedvességét, világra való nyitottságát, érdeklődését. Szeret élni és esze ágában sincs hamar lemondani erről az örömről: mint ahogy a polgármesteri köszöntésre válaszul elmondta, a következő születésnapjára is szeretettel várja a társaságot ugyanígy, ugyanide… Ő mindenesetre itt lesz!
A százéves mintabeteg
Az idős hölgy 103. születésnapján is kifejezetten jó egészségnek örvend, a háziorvossal is inkább csak a rendszeres ellenőrzés végett találkozik. A lakásban járókeret segítségével jár-kel, kisebb feladatokat maga elvégez ma is, igyekszik ellátni magát. Nyolcvanéves korában felmerült, hogy csípőprotézist kellene csináltatnia, de akkor még hagyta, hogy aggódó hozzátartozói lebeszéljék erről a műtétről, így járásában meglehetősen korlátozott, sétálni már nem mer elindulni. Amikor azonban a látása a szemén lévő szürkehályog miatt erősen megromlott, 98 évesen is vállalkozott a szemműtétre. A műtétet végző orvos azóta is őt állítja mintául a műtéttől rettegő betegei elé, mint a bátorság és az egészséghez, a jobb életminőséghez való ragaszkodás példáját.
Természetesen Terike néni fölött sem múlt el nyomtalanul az az évszázadnál hosszabb idő: az elmúlt évben már többször fordultak elő vele is kisebb-nagyobb rosszullétek, szédülések, szívtáji fájdalmak. Az orvosok erős (és veszélyes) szívritmuszavart állapítottak meg nála, amelyen pacemaker beültetésével tudtak segíteni. Beleegyezett ebbe a műtétbe is, így vált Terike néni két lábon járó orvosi csodává: noha mindössze egy héttel a 103. születésnapja előtt jött csak ki a kórházból a szívritmus-szabályozó beültetése után, újra jól van, és mivel a rosszullétei elmúltak, nagyon jól is érzi magát, és a kérdésre örömmel válaszolja: igen, köszöni, teljesen egészséges.
Orvosi szemmel: segítség a szívnek
A pacemaker olyan ütemszabályozó, amely a szívre ingert közvetít, ami a szívizmot összehúzódásra bírja. A szívbetegségek bizonyos formáiban ugyanis az élettani ritmusszabályozó, a szinuszcsomó működése elégtelenné válik, így a szívre ható ingert mesterségesen kell pótolni. A betegek életminősége és élettartama jelentősen javítható ezekkel a kis készülékekkel. A beültetés helyi érzéstelenítésben történik, a betegek számára minimális megterhelést jelent, a mai formájában bármely életkorban biztonsággal elvégezhető.
Már fél évszázada képes a technika ezen a módon segíteni az orvostudománynak: amint arról 2008-ban a Magyar Kardiológusok Társasága által szervezett kardiológus-kongresszuson megemlékeztek, fél évszázaddal azelőtt, 1958. október 8-án végezték el az első pacemaker beültetést. Stockholmban a világhírű Karolinska Intézetben Ake Senning szívsebész professzor nevéhez fűződik az első műtét. Az ehhez felhasznált készüléket Rune Elmquist orvos-mérnök tervezte. Az első beteg a műtét idején 43 éves volt, a beültetésre a lassú szívműködés következtében fellépő ismételt eszméletvesztései miatt került sor. A pacemaker életmentőnek bizonyult, megakadályozta az életet veszélyeztető eszméletvesztéses rohamokat, a beteg 43 évvel később, 2001-ben hunyt el 87 éves korában. E 43 év alatt a beteg mintegy 25 pacemakerrel kapcsolatos műtéten esett át, amelyeken egyre korszerűbb, méretében egyre kisebb eszközt kapott.
Hazánkban 1962-ben ültették be az első pacemaker készüléket. Az első években a beültetést nyitott mellkassal végezték, mivel az ingerléshez és érzékeléshez szükséges elektródát közvetlenül a szívizomra varrták fel. Az 1960-as években dolgozták ki az új műtéti eljárást, amelynek során az elektródát egy vénán keresztül vezették a jobb kamrába, és az ehhez csatlakoztatott telepet - ami az elektronikát és az energiaforrást tartalmazta - a kulcscsont alatt, a bőr alá helyezték el. Eleinte a beültetett telepek súlya meghaladta a 100 grammot. Az 1972-ben bevezetett "lithium jodid" elemek alkalmazása után a telepek súlya lényegesen csökkent, viszont élettartamuk a korábbi 2-3 évről 8-10 évre nőtt. A mai modern készülékek 20-25 gramm súlyúak, élettartamuk 6-10 év között van, működésük külső vezérléssel beállítható és változtatható, képesek számos diagnosztikus adat tárolására. A pacemaker beültetés világszerte betegek millióinak életét hosszabbította meg, és javította életminőségüket. Évente hazánkban 4500-5000 PM telepet ültetnek be - tudtuk meg a Magyar Kardiológus Társaság összefoglalójából.
