Az artrózis, avagy oszteoartritisz, hétköznapibb nevén porckopás és az artitisz, azaz ízületi gyulladás közös pontja maga az ízület. Az ízületek két vagy több csont találkozásánál találhatók, ahol speciális kialakításuk révén lehetővé teszik a mozgást. A csontvégződéseket vékony porcréteg borítja, valamint kevés ízületi folyadék is biztosítja, hogy mozgás közben a csontok ne súrlódjanak egymáshoz. A csontvégeket ízületi szalagok tartják össze, az ízületet pedig ízületi tok veszi körül.
Artritiszről egy vagy több ízület gyulladása és érzékenysége esetén beszélünk. Ennek legjellemzőbb fizikai tünete a fájdalom és merevség, valamint a mozgás beszűkülése. Függően azonban attól, hogy pontosan mi váltotta ki a gyulladást, lehetnek különbségek a panaszok között. Valójában ugyanis több mint száz olyan különböző kórképet ismerünk, amelyek más-más mechanizmussal, de egyaránt ilyen jellegű problémát okozhatnak. Mind közül pedig a leggyakoribb kiváltó tényező az ízületi porckopás, amely tehát - nagyon leegyszerűsítve - az artritisz egy formájának tekinthető.
Mitől kopik a porc?
A csontvégeket borító üvegporc feladata, hogy súrlódásgátló szerepet töltsön be mozgás közben. Csakhogy amennyiben a porcállomány csökkenni kezd, a felszíne feltöredezik, egyenetlenné válik, úgy már nem képes maradéktalanul ellátni ezt a funkcióját. Minél inkább súlyosbodik az állapot, annál erősebbé válik a fájdalom és mozgáskorlátozottság, mi több, idővel az érintett ízület el is deformálódhat. Artrózis bármelyik ízületben felléphet, de anatómiai okokból legtöbbször a kéz, a térd, a csípő és a gerinc területén alakul ki.
A porckopás kockázatát az életkor és a genetikai hajlam egyaránt befolyásolja, valamint elmondható, hogy - eddig a tudomány előtt nem tisztázott okokból - nőknél is magasabb a kóros folyamatok megjelenésének veszélye. Ezen felül egyaránt hozzájárulhat a nemkívánatos elváltozáshoz az ízületek túlzott terhelése vagy éppen a kellő terhelés hiánya, azaz a mozgásszegény életmód, továbbá az elhízás, bizonyos anyagcsere-betegségek (cukorbetegség, hemokromatózis), veleszületett fejlődési rendellenességek és balesetekből eredő traumatikus sérülések.
Az ízületi gyulladás egyéb okai
Immunrendszeri eredetű kórképek, fertőzések és anyagcsere-zavarok szintén eredményezhetnek ízületi gyulladást. A Magyarországon is több tízezer embert érintő reumatoid artritisz például egy autoimmun betegség, ami azt jelenti, hogy a szervezet védelmi rendszere tévesen behatolóként azonosítja egyes saját sejtjeit, majd megtámadja azokat. Ennek nyomán az ízületeket bélelő hártya begyullad, ami hosszú távon károsítja a porcállományt és magát a csontot is, valamint az ízületi folyadék is felszaporodik. Tünetként fájdalom jelentkezik, ami általában a reggeli időszakban és pihenés után a legrosszabb, illetve kimerültség, láz és étvágytalanság is felléphet. Kezdetben rendszerint az ujjak ízületeiben tapasztalható a probléma, majd fokozatosan terjedve eléri a csuklót, térdet, bokát, könyököt, csípőt és vállat - jellemzően mindkét oldalon. Az esetek mintegy 40 százalékában az ízületeken kívül panaszok alakulnak ki a bőrön, szemben, tüdőben, szívben, vesében, idegekben, csontvelőben és vérerekben is.
Ami a fertőzéseket illeti, a véráram útján bakteriális, gombás és vírusos fertőzések egyaránt átterjedhetnek egy-egy ízületre, ahol aztán gyulladást kiváltva tartós károsodást eredményezhetnek. Többnyire baktériumok felelősek mindezért, leggyakrabban a Staphylococcus aureus baktérium. A bajt hirtelen fellépő ízületi fájdalom, láz és hidegrázás jelezheti.
Közismert, artritiszt okozó anyagcserezavar a köszvény. Szervezetünkben húgysav képződik egy szerves vegyületcsoport, a purinok lebontása során. A purinok természetes formában megtalálhatók a testben, illetve bizonyos ételek is tartalmaznak ilyen vegyületeket, így például a húsok, állati belsőségek, tengeri halak. Egészséges állapotban a húgysavat veséink képesek kiszűrni a véráramból, hogy aztán az a vizelettel távozzon. Ha azonban túl sok húgysav termelődik a szervezetben, vagy a vesék nem tudnak elegendő mennyiséget kiválasztani, akkor megemelkedik a vér húgysavtartalma. A felesleg hegyes sókristályokban rakódik le elsősorban az ízületekben. Mindez köszvényes rohamok formájában, intenzív ízületi fájdalommal, diszkomforttal, az érintett ízület érzékenységével, kivörösödésével és a mozgás beszűkülésével jelentkezik. Súlyos, krónikus köszvény esetén jól láthatóan deformálódhatnak is az ízületek.
Általánosságban véve elmondható, hogy az ízületi panaszokat minden esetben komolyan kell venni. A hosszú ideig nem vagy nem megfelelően kezelt ízületi gyulladás súlyosan ronthatja az életminőséget, éppen ezért fontos, hogy szakorvossal konzultálva igyekezzünk megtalálni a kellemetlen tünetek okát.
