A legtöbb húgyúti fertőzés általában csak az alsó húgyutakat és a hólyagot érinti, de időnként a fertőzést okozó baktériumok (főleg E. coli, illetve klebsiella) felkerülhetnek a felső húgyutakba, illetve a vesébe, és ott is gyulladást okozhatnak. A vesemedencei gyulladás, a pyelonefritisz a legtöbbször a húgyúti fertőzés szövődményeként alakul ki. Mivel a nők húgyvezetéke rövidebb, mint a férfiaké, a húgyúti fertőzések is gyakrabban érintik őket, emiatt pedig a vesemedencei gyulladások is többször alakulnak ki náluk.
A vesekövesség, latinul nephrolithiasis vagy húgyúti kövesség urolithiasis a lakosság 3-4 százalékát érintő betegség. A vesekő kemény, kristályos anyagból van, gyakran kalcium-oxalát, vagy más vegyület alkotja, amely a vizeletben kicsapódik. Ma már több mint 25 különféle összetételű kőtípust izoláltak, leggyakoribb a kalcium-oxalát kő. Az esetek 80 százalékában mindkét vese érintett.
A vesemedencei gyulladás tünetei az első időszakban nagyon hasonlóak a húgyúti fertőzés tüneteihez: fájdalmas, sürgető, gyakori vizeletürítés, alhasi fájdalom. Amennyiben a fertőzés továbbterjed a vesékre, egyéb tünetek is jelentkezhetnek, mint a hátfájás vagy derékfájás, láz és hidegrázás, általános rosszullét, hányinger és hányás, időnként ezek mellett zavarodottság is jellemző lehet. A vizelet színe, szaga is megváltozik,a vizeletben vér is lehet, a vizeletürítés pedig fájdalmassá válik.
A diagnózis felállításához a beteg kórelőzményén és az általános vizsgálaton kívül laborvizsgálatra, baktériumok kitenyésztésére vagy ultrahangos vizsgálatra is szükség lehet. A betegség kezeléséhez antibiotikumokra van szükség, legalább egy hétig kell ezeket szedni. A súlyosabb esetekben kórházi kezelés is szükségessé válhat.
