A pestis, fekete halál, avagy dögvész számos esetben idézett elő súlyos járványokat a középkortól egészen a 20. század közepéig, világszerte halálesetek tízmillióit kiváltva. Mindazonáltal jóval régebb óta fenyegeti az embert: első ismert áldozata egy ötezer évvel ezelőtt élt férfi, akinek maradványaira a mai Lettország területén találtak rá régészek. Magyarországon az utolsó nagyobb járvány a 18. században zajlott le, és az elmúlt mintegy fél évszázadban egész Európából eltűnt a betegség. Ugyanakkor napjainkban is endemikusan jelen van Afrika, Ázsia és Dél-Amerika egyes részein, kiemelten a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Madagaszkáron és Peruban. Mint azt a Clevelandi Klinika írja, évről évre mintegy 1-2 ezer új esetet jelentenek globálisan.
A pestis típusai
A pestis egy fertőző betegség, amely mögött a Yersinia pestis nevű baktérium áll. A kórokozót több száz különböző állatfaj hordozhatja, de elsősorban rácsálókban, azok közül is patkányokban fordul elő. Emberre a legtöbb esetben az előzőleg fertőzött állatokon élősködő bolhák közvetítésével jut át. Függően attól, hogy a fertőzés a szervezet mely részét támadja meg, a pestis három nagy típusát különböztetjük meg, amelyek a tüneteik kapcsán is jelentősen eltérnek egymástól.
- Bubópestis vagy mirigyláz: mind közül ez a leggyakoribb forma, amely akkor alakul ki, ha a baktériumok a bolhacsípés helyéről a nyirokrendszeren keresztül eljutnak és szaporodni kezdenek a nyirokcsomókban. Mindez az érintett nyirokcsomók gyulladásával, érzékenységével, fájdalmával jár – ezt nevezzük bubónak. Előrehaladott stádiumban a nyirokcsomók helyén nyílt, gennyedző sebek keletkezhetnek. Bubópestis esetén ritka, hogy a fertőzés emberről emberre tovább tudna terjedni, egyszersmind ez a betegség leghatékonyabban kezelhető típusa – a betegek túlélési esélye időben megkezdett antibiotikumos kezeléssel nagyjából 95 százalékra tehető.
- Tüdőpestis vagy tüdővész: akár úgy, hogy átterjed a nyirokcsomókról, akár cseppfertőzéssel terjedve, a Yersinia pestis a tüdőt is megtámadhatja. Ilyenkor egyrészt súlyos tüdőgyulladást és légzési elégtelenséget okoz, illetve kezelés nélkül néhány napon belül az érintett beteg halálához vezet. Másrészt a beteg – hasonlóan, mint egy hétköznapi megfázás esetén – könnyen megfertőzhet másokat a környezetében, amint köhögés, tüsszögés során kórokozók sokasága kerül a szervezetéből a légtérbe. A tüdőpestis halálozási aránya körülbelül 50 százalékos.
- Szeptikus pestis: a fertőzés vérmérgezést, avagy szepszist is kiválthat, amennyiben bejut a véráramba. Mindez aztán a test szöveteinek pusztulásával és üszkösödéssel, valamint egyes szervek elégtelenségével járhat. Az üszkösödés jellemző tünete az érintett bőrfelület elszíneződése: az eleinte kivörösödő bőr előbb kékes-lilás árnyalatúvá sötétül, majd befeketedik. Szeptikus pestis – akárcsak a tüdővész – kialakulhat másodlagos fertőzésként, de közvetlenül is kiválthatja azt bolhacsípés, vagy ha a fertőzött állatok testnedvei nyílt sebbe kerülnek a bőrön. Ilyenkor gyors antibiotikumos kezelés mentheti meg a beteg életét, de a vérmérgezést okozó pestis halálozási aránya összességében 50 százalék körüli.
Érdemes megemlíteni, hogy a fertőzés egyéb általános tüneteket is előidézhet. Így egyaránt felléphet láz és hidegrázás, fejfájás és végtagfájdalmak, gyengeség, fáradékonyság, szédülés, továbbá hányinger, hányás és hasmenés. E panaszok a betegség típusától függetlenül jelentkezhetnek.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Legjobban: