Az elhúzódó COVID-19 jellemző velejárói a légszomj , az ólmos fáradtság, a fejfájás, valamint az íz- és szagérzékelés átmeneti elvesztése - az ezek kialakulását és fennállását vizsgáló kutatások eredményeit gyűjtötte egy csokorba a The Conversation nevű brit portál. A londoni Royal Free Kórház alapítványának 384 kórházi kezelésre szoruló fertőzött bevonásával készült kutatása kimutatta, hogy az érintettek 53 százaléka egy-két hónappal a felépülése után is légzési nehézségekkel küzdött, 34 százalékuk köhögése nem múlt el teljesen és 69 százalékuk még mindig kimerültnek érezte magát. A koronavírusos tünetek nyomon követését segíti a COVID Symptom Study nevű brit alkalmazás is: a regisztrált fertőzöttek önkéntes adatszolgáltatásán alapuló applikáció felhasználóinak 13 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a koronavírus okozta tünetei 28 napnál is tovább fennálltak, míg 4 százalékuk 56 nap múltán sem mondhatta tünetmentesnek magát.
Kik a veszélyeztetettek?
A rendelkezésre álló adatok arra engednek következtetni, hogy azok a fertőzöttek, akiknél kezdetben súlyosabb lefolyású a COVID-19, illetve ötnél több, a betegségre jellemző tünetet is produkálnak, számolhatnak a szimptómák elhúzódásával. Emellett az időskor és a női nem is rizikófaktornak számít csakúgy, mint a magas testtömegindex .
Mindeközben egy másik, több neves brit egyetem és kórház szakértői által készített kutatás pedig arra jutott, hogy a SARS-CoV-2-vírus bizonyos belső szervek működését is hosszú távon befolyásolhatja. A 200 gyógyult önkéntes közreműködésével végzett vizsgálatok enyhe szervkárosodást mutattak ki az alanyok 32 százalékának szívében , 33 százalékának tüdejében és 12 százalékának veséjében , míg a betegek 25 százalékának több szerve is érintett volt. Érdemes hozzátenni, hogy a kutatásban részt vevők túlnyomó többsége az aktív, munkaképes korcsoportba tartozott, az átlagéletkoruk 44 év volt, és mindössze 18 százalékuk szorult kórházi kezelésre a fertőzés miatt. Ez azt jelenti, hogy a szervkárosodás kockázata az enyhe lefolyású betegek esetében is fennáll. A szakértők azt is megállapították, hogy a szervkárosodás nem volt összefüggésbe hozható azokkal a krónikus betegségekkel (mint például a 2-es típusú cukorbetegség vagy az iszkémiás szívbetegség), amelyek a COVID-19 szempontjából komoly súlyosbító tényezőnek számítanak.
Nincs magyarázat a fáradtságra
A kutatók számára a legnagyobb fejtörést a szűnni nem akaró, akár hónapokig is elhúzódó erőtlenség, fáradtság magyarázatának megtalálása okozza. Ez a tünet az egyik leggyakoribb, az esetek több mint felénél jelentkezik, a betegség lefolyásának súlyosságától függetlenül. Az elvégzett tesztek nem mutattak semmilyen gyulladást az alanyoknál, ami magyarázhatná az elhúzódó fáradtságot vagy az immunrendszer túlműködését. Egy érdekes összefüggést azonban találtak a szakemberek: a női betegek mellett az elhúzódó COVID-19 gyakoribb volt azoknál, akiket korábban szorongással vagy depresszióval diagnosztizáltak.
Férfiakra veszélyesebb, nőknél tovább tart
A betegség lefolyása a nemek között kimutathatóan eltér: míg a férfiaknál jellemzőbbek a súlyos tünetek, addig a nőknél gyakoribb az elhúzódó maradványtünetek fennállása. Erre a különbségre a hormonok adhatnak magyarázatot: az úgynevezett ACE2-receptor, amelyhez a koronavírus is kapcsolódik a szervezetben, számos hormontermelő szerv felületén megtalálható, mint például a pajzsmirigyen, a mellékveséken vagy a petefészken. Emellett az elhúzódó COVID-19 és a menopauza bizonyos tünetei között átfedés van, így a kutatók szerint elképzelhető, hogy a hormonpótló kezelések a koronavírus maradványtünetei ellen is hatásosak lehetnek - ám ennek bizonyításához további klinikai vizsgálatok szükségesek.
