Tavaly év vége óta már közel 20 millió embert fertőzött meg világszerte az új típusú koronavírus, a Johns Hopkins Egyetem összesítése szerint 188 országból és régióból jelentettek COVID-19-betegeket. A hivatalos számok alapján tudósok felfigyeltek rá, hogy a hegyvidéki területeken meglehetősen alacsony a fertőzöttség. A Tibeti Autonóm Területen például mindössze egyetlen koronavírus-esetet azonosítottak január 30-án, és ő is felgyógyult február 12-én. De ugyanígy Bolívia és Ecuador legalább 2500 méter tengerszint feletti magasságú részein is jóval kevesebb betegről tudni, mint az említett országok alacsonyabb területein.
A magaslati levegő hatása a tüdőre
Kanadai tudósok ezért elkezdték elemezni , mi lehet az összefüggés a hegyvidék és a koronavírus elleni védekezőképesség között. Egy, a kanadai Quebec tartományban található egyetem professzorai arra jutottak, hogy ebben több tényező is szerepet játszik. Véleményük szerint a legfontosabb, hogy a magaslati, ritkább levegőnek köszönhetően az ott élők tüdeje erősebb, ellenállóbb, sikeresebben megküzd a COVID-19-cel járó esetleges oxigénhiányos állapottal is. Ennek hátterében pedig az állhat, hogy szervezetükben kevesebb az angiotenzin-konvertáló enzim 2 (ACE2). A SARS-CoV-2 vírusról már korábban kiderült, hogy az ACE2 felhasználásával jut be az emberi sejtekbe, hogy aztán azokat átprogramozva elkezdje lemásoltatni, sokszorosítani magát.
Emellett tanulmányukban megemlítik, hogy a magaslati, száraz levegő sem kedvez valószínűleg a koronavírus terjedésének, hiszen az inkább a nedvesebb környezetet kedveli. Ráadásul a hegyvidékekre jellemző magasabb UV-sugárzás - amely szintén gátolhatja a vírus továbbadását - is hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb beteget jelentettek ezekből a régiókból.
Több célirányos kutatásra volna szükség
Minderre reflektáltak a Calgary Egyetem tudósai: felhívták a figyelmet, hogy a magaslati levegő és az ACE2 enzim szintjének összefüggése nem egyértelmű, bizonyos kutatásokban éppen azt találták, hogy alacsony oxigénszint esetén több ACE2-t termel a szervezet. Azt azonban elismerik, hogy a magaslati vidékeken született és nevelkedett emberek tüdeje valóban alkalmazkodott az oxigén alacsonyabb szintjéhez. Mint írják, a hegyekben lakók vérében magasabb a hemoglobin mértéke (ez szállítja az oxigént a vérben), ezért lehetnek ellenállóbbak a COVID-19 okozta tüdőkárosodással szemben.
Hangsúlyozták azonban, hogy a bizonyításra további, célirányos kutatásra lenne szükség, mindez egyelőre csak feltételezés. Azzal sem értenek egyet, hogy az UV-sugarak hatástalanítják a vírust (ezt a korábbi elméletet mások is megkérdőjelezték már). Bár abban szerintük is lehet igazság, hogy a nap hatására termelődött D-vitamin erősíti az érintett területeken élők immunrendszerét, ezért szervezetük jobban tud védekezni a koronavírus ellen.
Összességében azonban úgy vélik, inkább más környezeti tényezőkkel lehet magyarázni e területek alacsony fertőzöttségét, például azzal, hogy jóval kisebb a népsűrűség. Ugyanakkor arra figyelmeztetnek, nem szabad kijelenteni, hogy a hegyekben élők bármi miatt is különösebb védettséget élveznének a koronavírussal szemben, mert az veszélyes is lehet. Számukra is fontos az óvintézkedések betartása, mivel ha mégis bejut a vírus ezekbe a viszonylag elzárt közösségekbe, hamar gócpontok alakulhatnak ki, ami kezelhetetlen helyzetet teremtene a jellemzően amúgy is akadozó egészségügyi ellátásban.
