Egy frissen publikált kutatásból kiderült, hogy a pestis baktérium ma ismert változata egyenes ági leszármazottja annak, amely jelentős szerepet játszott a Keletrómai birodalom összeomlásában, a középkori Európa lakosságának megfelezésében és a XIX. század végi nagy ázsiai járványban. Azaz, ha csak a genetikáját nézzük, a fekete halál ma is készen áll a pusztításra. Kisebb járványok jelenleg is rendszeresen előfordulnak.
A jenai Max Planck Történelemtudományi Intézet kutatói megállapították, hogy a pestisbaktérium egyetlen alkalommal hatolt be mélyen Európába a XIV. század közepén, de ez az egyszeri belépés elegendő volt ahhoz, hogy a fekete halál az egész kontinenst végiggyilkolja – írja az Origo.hu. A középkori tömegsírokból származó bakteriális DNS elemzése, és további minták vizsgálata elárulta, hogy mindannyiszor ugyanaz a baktériumtörzs ütötte fel a fejét a rákövetkező négy évszázad ismétlődő európai járványok során, míg végül Kínában kötött ki, ahonnan a harmadik világméretű pusztító útjára indult a XIX. század végén. A járvány Ázsiába átterjedt hulláma szolgáltatta azt a forráspopulációt, amelyből a jelenkori járványok táplálkoznak. A mai pestis tehát úgyszólván egyenes ági leszármazottja a XIV. századi fekete halálnak – derül ki a Cell Host & Microbe című folyóirat június 8-i számában megjelent cikkből.
Maria Spyrou, a cikk szerzője megerősítette azt a széles körben elfogadott nézetet, hogy a kórokozó Közép-Ázsiából jutott Európába, méghozzá patkányok (egész pontosan a patkánybolhák) közvetítésével, s emiatt egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy a XIX. századi Ázsiából kiinduló világjárvány a baktérium európai ágától eredt.
A pestisbaktérium (tudományos nevén Yersinia pestis) a történelem legpusztítóbb kórokozóinak egyike, amely három világméretű járványa során több százmillió emberéletet oltott ki. Az első világjárvány I. Justinianus császár uralkodása alatt, a VI. században csapott le a Keletrómai birodalomra, oly mértékben meggyengítve (a lakosság legalább 40 százalékának elpusztításával) az egészen addig virágzó keresztény államot, hogy az már nem volt képes ellenállni a külső hatásoknak, például a nem sokkal később megjelenő és gyorsan terjedő iszlámnak. Így már ennek alapján is nyugodtan állíthatjuk, hogy a kórokozónak máig ható befolyása volt az emberiség történetére és kulturális fejlődésére. De ekkor a pestis még nem végzett.
A második nagy járvány, a XIV. századi európai bubópestis, vagyis maga a fekete halál volt, amelynek pusztító erejét a „tizedelés” szó csak halványan érzékelteti: a járvány valójában Európa lakosságának mintegy 30-60 százalékát kiirtotta, s különböző becslések szerint 75–200 millió emberrel végzett.
Hatására a világ népessége a járvány előtti 450 millióról 350-375 millióra esett vissza, és csaknem háromszáz évbe telt, mire újból elérte a kora XIV. századi szintet. A harmadik, ázsiai világjárványt a baktérium Európából Kínába vándorolt populációja robbantotta ki.
A történeti DNS-leletek és az éghajlati mintázatok elemzésén alapuló modellek mindeddig arra következtettek, hogy a fekete halál időszaka alatt a pestisbaktérium valószínűleg több hullámban törhetett be Ázsia felől. Újabb közlemények pedig felvetették, hogy a fekete halált követően a kórokozó Európából kerülhetett Ázsia távolabbi tájaira, ahol később a harmadik világjárványt elindította, ám ezt a feltételezést mindeddig nem sikerült genetikai adatokkal alátámasztani.
Spyrou és munkatársai, Alexander Herbig, Kirsten Bos és Johannes Krause a fekete halál eredetét, a kórokozó vándorlási útvonalát szerették volna végérvényesen tisztázni. A kutatók 178 emberi maradvány fogmintájából vontak ki DNS-t, és ezt hasonlították össze már korábban leolvasott 148, részben történelmi, részben modern járványokból származó pestisbaktérium-mintával, hogy felállítsák a kórokozó törzsfáját.
Az elemzés nem talált különbséget a barcelonai törzs, valamint a fekete halál egy korábban genotipizált, a XIV. század közepi londoni járványából származó mintája között. Abból, hogy Európa déli és északi felén ugyanabban az időben egyazon törzs volt jelen, a tudósok arra következtetnek, hogy a korábbi feltételezésekkel szemben a Y. pestis nem többszöri löketekben, hanem egyetlen hullámban vándorolt Európába a fekete halál időszaka alatt.
Ugyanakkor a Bulgarból származó törzs hasonlóságot mutatott mind a londoni pestistörzzsel, mind a jelenkori variánsokkal, ami azt bizonyítja, hogy a Y. pestis egy leszármazási ága a fekete halált követően Európából Ázsia felé vette az útját, és a harmadik világjárvány óta mindmáig kering a földgolyón.
„Legjelentősebb eredményünknek azt tartom, hogy felfedeztük a kapcsolatot a fekete halál és a modern pestis között” – mondta Krause.
Forrás: Origo.hu
