Az új koronavírus elleni védőoltásokkal kapcsolatban még számos kérdés van, amelyekre csak további vizsgálatokkal és adatgyűjtéssel kaphatunk választ. Ilyen például az is, hogy a beoltottak képesek-e a SARS-CoV-2 vírus terjesztésére, és ha igen, milyen mértékben és meddig. Egyelőre ugyanis nem világos, hogy az oltások révén mesterséges immunizációra szert tett emberek mennyiben járulnak hozzá a koronavírus-járvány terjedésének megfékezéséhez - fejtegette témával foglalkozó cikkében a nytimes.com. A lap arra igyekezett felhívni a figyelmet, hogy a tömeges oltások ellenére az emberek nem mellőzhetik majd a maszk viselését, mert ezzel veszélyeztethetik azok egészségét, akik még nem védettek a COVID-19-cel szemben.
A bizonytalanságnak az a legfőbb oka, hogy a jelenleg legígéretesebb oltásokat fejlesztő és gyártó gyógyszeripari vállalatok, a Pfizer/BioNTech és Moderna a klinikai vizsgálatok harmadik fázisában - a tömeges tesztelés során -, azt figyelték, hogy a koronavírus elleni vakcinával beoltott önkéntesek közül hányan betegedtek meg. Vagyis nem zárták ki - mert nem vizsgálták - annak lehetőségét, hogy azok a beoltottak, akik mégis megbetegszenek, de tüneteket nem produkálnak, csendben tovább terjeszthetik a vírust. Különösen akkor, ha mellőzik a maszkviselést.
Fókuszban az orrunk
"Sokan azt gondolják, hogy miután beoltatták magukat, eldobhatják a maszkot" - hívta fel a figyelmet az általános tévhitre Michal Tal, a Stanford Egyetem immunológusa. "Ez kritikus pontja a vakcinációnak, nagyon fontos ugyanis, hogy mindenki tisztában legyen vele: továbbra is maszkot kell viselnie, mert az oltás ellenére - amennyiben beteg - másokat is megfertőzhet" - magyarázta.
A legtöbb légúti fertőzésnél, beleértve az új koronavírust is, a kórokozók elsősorban az orrunkon keresztül jutnak be szervezetünkbe, ahol azonnal elkezdenek szaporodni, arra késztetve immunrendszerünket, hogy olyan típusú antitesteket termeljen, amelyek meg tudják védeni a száj- és az orrnyálkahártyát is. Ha valaki másodszor is elkapja a vírust, akkor ezek az antitestek, valamint a vírusra emlékező immunsejtek közösen igyekeznek hatástalanítani az orrunkban burjánzó vírust, hogy az ne terjedjen tovább a szervezetünkben.
Védőoltások: izomba vagy szájba juttatva hatásosabbak?
A koronavírus elleni oltóanyagokat - a legtöbb védőoltáshoz hasonlóan - mélyen az izomba, lehetőleg a deltaizomba adják. Innen gyorsan felszívódnak a vérbe, antitestek termelésére serkentve immunrendszerünket. "Ez valójában egy verseny, amelynek kimenetele attól függ, hogy a vírus szaporodik gyorsabban, vagy az immunrendszerünk reakciója gyorsabb" - magyarázta Marion Pepper, a Washingtoni Egyetem immunológusa.
Egyelőre úgy tűnik, hogy a jelenleg engedélyezés előtt álló - vagy azon átesett - vakcinák elegendő védelmet biztosítanak ahhoz, hogy a beoltottak többsége ne betegedjen meg. Ám ettől még a fertőzöttek orrában elszaporodhat és megtelepedhet a vírus, ami kilégzéskor, vagy tüsszentéskor kiáramolva másokat is megfertőzhet. Nem véletlen, hogy felmerült a kérdés: vajon a SARS-CoV-2 vírus esetében nem lenne-e hatásosabb egy, az orrba bespriccelhető , nyálkahártyát közvetlenül elérő - orron keresztüli fertőzést megnehezítő - oltás, mint az intramuszkuláris vakcinák. Ilyen az Egyesült Államokban már engedélyezett influenza elleni FluMist-oltás. Ahogy arról korábban a HáziPatika oldalán is írtunk, a belélegezhető oltás másfajta - egyben helyi - immunitást kínál, ami elsősorban az orrot és a torkot borító nyálkahártyát védi, megnehezítve, hogy a vírus elérje a tüdő mélyebb részeit. Kutatók arra jutottak, hogy ez lehet a koronavírus elleni védőoltások következő generációja. Egyelőre viszont a koronavírus elleni küzdelemben a hagyományos vakcinákra számíthatunk.
A nagy dilemma
Egyes szakértők optimisták: bíznak benne, hogy a védőoltások képesek csökkenteni a koronavírus mennyiségét az orrban és a torokban annyira, hogy azok, akik mégis megfertőződnek, ne adják tovább a SARS-CoV-2-t másoknak. "Úgy vélem, ha az oltással immunitás alakul ki, akkor az oltott fertőzési képessége is csökken" - mondta Akiko Iwasaki, a Yale Egyetem immunológusa.
Az optimista vélemények ellenére nem hagyható figyelmen kívül például az első, dokumentált újrafertőződéses eset: egy 33 éves hongkongi férfi másodszor úgy kapta el a koronavírust, hogy nem voltak tünetei, a szervezete viszont elég vírust termelt ahhoz, hogy másokat is megfertőzzön. Egyes tanulmányok arra jutottak, hogy a tünetmentes embereknél is nagy mennyiségű koronavírus lehet az orrban - hívta fel a figyelmet a problémára Yvonne Maldonado, az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia munkatársa. Véleménye szerint azok a beoltott emberek, akiknek magas a vírusterhelésük, ám nincsenek tüneteik, igen hatékony terjesztők lehetnek, elsősorban azért, mert hamis biztonságérzetük miatt óvatlanabbakká válhatnak.
Új szempont, új vizsgálatok
A fenti kérdésre egyébként a Pfizer és a Moderna is reagált. Előbbi bejelentette, hogy a klinikai vizsgálatokban résztvevők egy csoportját teszteli, hogy kiderüljön, szervezetük termeli-e a vírus genetikai állományának egyik szakaszát, az N-gént. Ez ugyanis választ adhat rá, hogy az önkéntesek megfertőződtek-e a vírussal az immunizálás után. A Moderna is ezt tervezi, ők viszont a klinikai vizsgálatok összes tesztalanyát vizsgálnák. A Johnson&Johnson a vérvizsgálaton kívül az önkéntesek nyálmintáinak elemzését is belengette, hogy lássák, hogyan alakul az antitestek száma a vérben és a nyálban. Az egyik, közelmúltban koronavírusos betegek körében végzett tanulmány ugyanis arra jutott, hogy a nyálból és a vérből kimutatható antitest-szint náluk nagyjából megegyezik, ami arra utal, hogy az erős immunválasz a nyálkahártya szöveteit is megvédheti. A biztató eredmények ellenére a kutatóknak további vizsgálatokra lesz szükségük ahhoz, hogy a jelenleginél sokkal pontosabb képet kapjanak.
