Míg az urológusról mindenki tudja, hogy a húgyutakkal, húgyhólyaggal, illetve a nemi szervek azokkal közös szakaszaival, férfiak esetében pedig pluszban a prosztatával és a herékkel foglalkozik, addig az andrológus szakterülete már kevéssé közismert. Ennek oka talán az, hogy hozzájuk csak a férfiak fordulnak, mivel főképp a férfi reprodukciós szervek betegségeivel ( meddőség , fogamzásgátlás, férfi klimax), az urak szexuális zavaraival (merevedési gondok), illetve a csak rájuk jellemző urológiai problémákkal foglalkoznak. A páciensek jellemzően akkor fordulnak andrológushoz - illetve akkor irányítják oda őket más szakemberek -, ha a szexuális teljesítőképességük rövid időn belül változik, romlik, netán fájdalmassá válik az együttlét, esetleg ha a gyermeknemzés rendszeres házasélet mellett, egy éven túl sem sikerül.
Egy betegség, számos panasz
Azt viszont talán sokan nem is gondolnák, hogy mindezen nehézségek hátterében akár ugyanaz a betegség húzódhat: a prosztatagyulladás, amellyel a férfiak közel 50 százaléka találkozik élete során legalább egyszer.
A prosztata gyulladásos eredetű duzzanata nem azonos a jóindulatú prosztatamegnagyobbodással, ami főképp az idősebb férfiakat érinti. A prosztatagyulladás lehet akut vagy krónikus, bakteriális vagy nem bakteriális eredetű. Míg az akut bakteriális változat jellemzően heves, görcsös tünetekkel, akár lázzal jelentkezik, addig a krónikus nem bakteriális prosztatagyulladás kezdetben sokkal enyhébb, ám annál tovább tartó, idővel fokozódó panaszokat okoz, és az összes prosztatagyulladás 90-95 százalékáért felelős.
A nem bakteriális krónikus prosztatagyulladás, amelyet krónikus kismedencei fájdalom szindrómának (chronic pelvic pain syndrome, CPPS) is neveznek, leggyakrabban a középkorú, 30-as, 40-es férfiakra jellemző betegség, amelyet sokszor valamely hirtelen vagy tartósan fennálló stresszhelyzet (családalapítás, válás, munkahelyváltás stb.) vált ki. De a hátterében állhatnak más alapbetegségek is, mint például a vizelet visszafolyása a prosztatacsatornákba. A szakirodalom szerint nincs általánosan megállapítható kiváltó ok, a változatos panaszokkal jelentkező állapot jobbára több feltétel összeadódásával alakul ki.
Lassabban ismerik fel
A CPPS-sel jellemzően sokkal hosszabban küszködnek a férfiak, mint más betegségekkel. Ennek oka főképp abban keresendő, hogy a kezdeti panaszokat - mint például a vizelési zavarokat , székelési gondokat, medence- és gáttáji fájdalmakat - megpróbálják eleinte vény nélküli szerekkel, fájdalomcsillapítókkal otthon kezelni, hiszen eszükbe sem jut, hogy a tüneteik hátterében komolyabb probléma állhat. Leginkább akkor kérik csak szakember segítségét, ha már a szexuális teljesítő képességük is megsínyli a helyzetet, de sajnos még ilyenkor is előfordul, hogy az érintett szégyelli problémáit, és inkább hallgatásba burkolózik. Hogy ez mennyire jellemző, beszédes adatként álljon itt egy korábbi kutatási eredmény: a felnőtt magyar férfiak 47 százaléka küzd különböző szexuális problémákkal, mégis csak 9 százalékuk kér segítséget orvostól, pszichológustól vagy akár a saját partnerétől.
Visszatérve a krónikus kismedencei fájdalom szindrómára, az érintettek merevedési zavarokat, fájdalmas magömlést vagy libidócsökkenést tapasztalnak a leggyakrabban. Ezért is van, hogy a CPPS-t sokszor az andrológus fedezi fel, mivel ilyenkor - ha mégis megteszik - hozzá fordulnak a férfiak. A szakember ekkor várhatóan az egyéb vizsgálatok mellett elrendeli az ondóváladék laborját is. Annak eredményét áttekintve pedig, ha megnövekedett a PSA, azaz prosztataspecifikus antigén szintje (ehhez esetleg még az IL6, IL8 gyulladásos markerek is "jeleznek"), akkor biztosan tovább vizsgálják a beteget, egyrészt CPPS-re, másrészt prosztatarákra.
Miért veszélyes a kezeletlen CPPS?
A változatos, ám a kiváltó ok ismeretének hiánya miatt esetleg rosszul vagy félrekezelt tünetek fokozódása, állandósulása nagymértékben kihat a férfiak életminőségére. A folytonos fájdalom, a teljesítőképesség csökkenése stresszt, illetve egy idő után lelki problémákat is okoz, ami súlyosabb esetben depresszióhoz vezethet. Mindez azért is különösen problémás, mivel a kutatások egy része azt bizonyítja, hogy vannak, akiknél épp a stressz volt a kiváltó tényező, megint másoknál pedig a panaszok fokozódása köthető a terheltebb állapothoz.
Tipikus 22-es csapdája helyzet ez, ahol a megoldást csak a célzott, személyre szabott terápia hozhatja el. Nincs azonban csodapirula, amit bevéve egy csapásra megszűnnének a bajok. A kezelés ehelyett csupán a panaszok enyhítéséről szól, jellemzően fájdalomcsillapítókkal, a fájdalom forrásánál ható végbélkúpokkal, amit életmódbeli és étrendi változtatások, valamint stresszkezelés egészít ki. E terápiák összessége pedig - főképp, ha időben kezdik el - visszavezetheti a férfiakat egy fájdalom nélküli és egészséges élethez, melyben a szexuális diszfunkciók már csak rossz emlékként sejlenek fel.
