A kezeinket számos mozdulathoz és tevékenységhez használjuk, egyes ujjaink független mozgása azonban korlátozott. A legtöbb embernek a gyűrűs- és a kisujj egymástól független mozgatása okoz problémát.
A kéz ujjainak mozgatása
Egy 2016-os tanulmányban egy kutatócsapat arról számolt be, hogyan próbálta felmérni az ujjak függetlenségének mértékét az ujjak teljes behajlítása során. Kutatásukba tizenhárom egészséges fiatalt vontak be, akikkel egy- és többujjas mozgási feladatokat végeztettek el kétféleképpen: a teszt felében minden ujj szabadon mozoghatott, míg a vizsgálat másik részében úgy kellett megismételniük a gyakorlatokat az alanyoknak, hogy az éppen nem mozgatott ujjaikat rögzítették. Az ujjak mozgását egy speciális érzékelőkesztyűvel mérték.
A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy egyetlen ujj sem képes tökételesen függetlenül mozogni az ujjak teljes hajlítási tartományában, a gyűrűs- és a kisujj azonban már a kisebb mozgások esetén is reagál a szomszédos ujjak mozgatására. Ennek oka, hogy itt az inak részben közösen futnak. A billentyűs vagy húros hangszereken játszó zenészeknél viszont általában nő az ujjak független mozgatására való képesség, ez tehát egy bizonyos határig fejleszthető.
Miért nem tudja mindenki túlnyújtani a hüvelykujját a tenyerén?
A legfüggetlenebb mozgásra a hüvelykujj képes – ennek evolúciós okai vannak, hiszen a szembefordítható hüvelykujj miatt lehetővé váló kifinomult eszközhasználat jelentősen hozzájárult az emberi faj túléléséhez. Az anatómiai és genetikai eltérések, valamint a kötőszöveti rugalmasság természetes változatossága miatt azonban nem mindenki képes túlnyújtani a tenyerén a hüvelykujját. A hipermobilis ízületekkel rendelkezőknek ez nem jelent problémát, a merevebb ízületek és szalagok azonban sokaknál lehetetlenné teszik a hüvelykujj ilyen mértékű behajlítását.
