A nemi szervek feladata a fajfenntartás. A hímivarsejt (ondósejt, spermium) a nő testében termékenyíti meg a női ivarsejtet, a petesejtet. A férfi nemi szerveinek feladata a hímivarsejtek (spermiumok vagy ondósejtek) előállítása és eljuttatása rendeltetési helyére, a nő nemi szerveibe. A férfi nemi szervei döntően külső elhelyezkedésűek, jól láthatóak, ugyanakkor a női nemi szervek teljes egészében rejtettek.
A here
Ez a tojásdad alakú, páros szerv (két mirigy) a férfiasság "karmestere". Többrétegű burokban, a herezacskóban (szkrótum) helyezkedik el. A herezacskót egy sövény választja két részre, így mindkét herének külön helye van. A here két területen fejti ki tevékenységét: a spermiumtermelésben és a férfihormon-termelésben. A hereburok legbelső rétegét a kettősfalú hashártyanyúlvány (tunica vaginalis propria) képezi. A két fal közti rés kóros körülmények között üregesen kitágul, pl. visszér esetén itt halmozódik fel a folyadék. A herezacskó belsejében mindkét here felszínét egy-egy vastag, rostos, fehér tok (tunika albuginea) veszi körül, amelyből piramis alakú térközöket körülhatároló, kötőszövetes kötegek indulnak ki a here állományába. Minden piramisban három herecsatornácska található. Ez a sajátos hereszövet valójában egy erősen kanyargós csatornarendszer. A herecsatornácskák összerendeződve a here és a mellékhere határán hálózatot képeznek. Ebből a hálózatból kb. 12-18 db kanyargós cső (ductus efferens) indul a mellékhere fejébe, ahol egyetlen vezetékké, a mellékhere-vezetékké egyesül. Ez a vezeték a mellékhere farokrészében folytatódik, az ondóvezetékbe (ductus deferens) megy át, majd az ondóhólyag kivezető csövével egyesülve a húgycsőbe torkollik.
A herék belsejében, különösen a herecsatornácskák falát alkotó sejtekben, termelődnek a hímivarsejtek. Ezt a folyamatot nevezik spermatogenezisnek. A hímivarsejteket a húgyhólyag és a végbél között elhelyezkedő ondóhólyagocskák tárolják. A spermiumtermelés a here térfogatának 60 százalékát veszi igénybe.
A herék másik feladata a férfihormon-termelés. A herecsatornácskák közötti térben elszórtan elhelyezkedő sejtecskékben (Leydig-sejtek) folyik a tesztoszteron-termelés (férfi nemi hormon). Ez a terület a spermiumok termeléséért és szállításáért felelős összes szervet ingerli: az agyat, a nemi mirigyeket, az izmokat, a hímvesszőt stb. Mindez egyetlen célt szolgál, azt, hogy a hímivarsejtek a lehető legközelebb kerüljenek a méhnyakhoz.
A hímvessző
A hímvessző egy vezetékből (húgycső) és három merevedésre képes (erektilis), hengeres testből áll. Felül, egymás mellett helyezkedik el - a szeméremcsonthoz tapadva - a két nagyobb barlangos test. A harmadik, a szivacsos test a húgycsövet veszi körül. A hímvesszőt a makkig bőr borítja, mely önmagába visszahajló réteget képez a makk felett. Ez a része a fityma. A fityma a makk alsó részéhez vékony bőrnyelvecskével tapad. Ez a fitymafék vagy kantár. Gyermekkorban a fityma hosszú és a makkot mindig elfedi, felnőttkorban többnyire csak a makk alsó harmadát borítja.
A szivacsos test két vége kitüntetett szerepet játszik a szexuális életben: elől a makkon számtalan idegvégződés található, ezért rendkívül érzékeny és képes az erotikus ingerek továbbítására, míg hátul a bulbus (hagymaszerűen domborodó rész) kitágul a sperma kilövellésekor, ami intenzív örömérzetet biztosít a férfi számára.
A barlangos testeket apró rekeszek ezrei alkotják, amelyek képesek vérrel feltöltődni, amitől megnagyobbodnak és megkeményednek. Létrejön az erekció, aminek köszönhetően a hímvessző el tudja juttatni a hímivarsejteket rendeltetési helyükre, vagyis a nő hüvelyébe.
Az ejakuláció során a spermiumok a húgycsövön haladnak át. A húgycső a vizeletkiválasztó-rendszerhez tartozó vezeték, melyen keresztül a vizelet a hólyagból a külvilágba jut, és a hímvessző (pénisz, fallosz) teljes hosszán végighúzódik. A húgycső közös végső útszakasza a vizeletkiválasztó-rendszernek és az ivarszerveknek.
Nemi mirigyek
A férfi nemi szervekhez bizonyos mirigyek is tartoznak, a prosztata vagy dülmirigy, amely egyszerre tartozik a nemi és a húgyúti szervekhez, és a két Cowper-mirigy. A nemi mirigyek mérete és működése a nemi hormonok hatásaitól függ.
A nagyjából gesztenye alakú és kb. 15 gramm súlyú prosztata közvetlenül a húgyhólyag alatt helyezkedik el, és felülről lefelé haladva a húgycső szeli át. Nyugalmi helyzetben a prosztata körülbelül 1 ml váladékot termel. Ez a mennyiség szexuális izgalom hatására megnő. A két, borsónyi méretű Cowper-mirigy a bulbus mögött helyezkedik el, és a húgycsőbe torkollik. A magömlés előtt a Cowper-mirigyek váladéka kerül először a húgycsőbe, hogy megtisztítsa azt a vizeletmaradványoktól. Másodjára a prosztata váladéka halad végig a húgycsövön, végül az ondóhólyag ivarsejteket is tartalmazó váladéka lövell ki.
A prosztatának rendkívül fontos szerepe van a megtermékenyítésnél, mert váladéka megnöveli az ondó tömegét és csökkenti annak sűrűségét. A prosztata enzimei elsőként érkeznek a vaginába, és közvetlen kapcsolatba kerülnek a méhnyakkal. Itt az ondóhólyag váladékának hatására megalvadt spermát oldani kezdik, s így a folyamatosan kiszabaduló spermiumok bejutnak a nyakcsatornába.
Magömlés
Ahhoz, hogy az ondósejtek rendeltetési helyükre, a nő hátsó hüvelyboltozatába juthassanak, és megtörténhessen a megtermékenyítés, a hímvesszőnek meg kell keményednie és fel kell egyenesednie (erekció). Ez az állapot a benne futó erek és a barlangos testek vérrel telítődésének és kitágulásának következtében jön létre. A merevedés alatt a hímvesszőben keringő vérmennyiség a nyugalmi állapothoz képest nyolcszorosára nő.
A makk dörzsölődése a hüvely falához ritmikus összehúzódásokat vált ki az ondóhólyag izmos falában, hatására a hólyagok tartalmukat a húgycsőbe juttatják. Szintén a húgycsőbe jut a prosztata és a Cowper-mirigyek váladéka is. Ezek együtt alkotják a spermát. A spermának a hímvesszőből való szaggatott kilövellése a külvilágba a magömlés (ejakuláció). E fázis nyolc-tíz összehúzódásból álló sorozata váltja ki az orgazmust. A kilövellt ondó mennyisége 2-6 milliliter között változik és 80-100 millió ondósejtet tartalmaz milliliterenként: ez magömlésenként 200-400 millió hímivarsejtet jelent.
Az ondósejt
Az ondósejt mérete nem haladja meg az 50 mikrométert. Az apró, mozgékony sejt három részből áll: a 4-5 mikrométer hosszú, tojásdad és ellapított fejrész tartalmazza a genetikai állományt hordozó magot. Az összekötőrész nagyjából a fejjel azonos hosszúságú, és az energiatartalékot tartalmazza.
A kb. 45 mikrométernyi farokrész (flagellum) biztosítja a mozgást. A spermiumok akkor válnak igazán mozgékonnyá, amikor kapcsolatba kerülnek a prosztata váladékával. E pillanattól kezdve helyváltoztatási sebességük jelentősen megnő, képesek percenként 3-4 millimétert is előrejutni. Sebességüket a hüvelyben is megőrzik, mintegy 3040 óráig, ezután mind helyváltoztató, mind megtermékenyítő képességük is elvész.
A női nemi szervek váladékainak enyhén lúgos kémhatása segíti a hímivarsejtek haladását. A méhnyaktól a petevezeték nyílásáig (szájadékáig) - ahol a petesejt található - a spermiumok valamivel több mint egy óra alatt jutnak el. Valójában minden hímivarsejt tartalmazza kis mennyiségben azt a behatolást elősegítő enzimet, amely reakcióba lépve a petesejtet körülvevő védőburokkal képes azt fokozatosan feloldani. Ám ahhoz, hogy a folyamat eredményesen végbe mehessen, szükség van a sok milliónyi hímivarsejt jelenlétére, melyek közül csak egy jut el a petesejt belsejébe és termékenyíti meg azt. 14. szám
