A BBC szerint az európai és az amerikai kontinens 30-40 százalékának kell szemüveg, mindez pedig egyes ázsiai országokban 90 százalékra is emelkedhet. Ez már utal arra, hogy ha vannak a rövidlátásért felelős gének, azok egyértelmű hátrányai ellenére is át lettek örökítve hosszú évezredek során.
Ez magával hozza azt a spekulációt is, hogy a rövidlátás az ipari forradalom hozadéka, amellyel Ian Flitcroft, a dublini Children's University Hospital kutatója is egyetért. Érdekes módon - mondja - a szemüveghasználat és az oktatás kapcsolata korántsem olyan szoros, mint gondolnánk, hiába látunk egyetemi órákon rengeteg szemüveget, az ok-okozati viszony egyáltalán nem áll fenn.
Ellenben európai, ausztrál és ázsiai kutatások is arra mutatnak rá, hogy a falak között töltött idő a legerősebb indikátora a szemüvegviselésnek: minél kevesebb időt töltünk kint, annál nagyobb az esélye, hogy szemüvegünk lesz. Mindezt Scott Read, a Queensland University of Technology kutatója a gyakorlatban is bebizonyította: két hétig figyelt iskolásokat, akiknek olyan karórákat adott, amelyek félpercenként mérték, hogy milyen fényerősség van a környezetünkben. A jobb látású diákok nem mozogtak sokkal többet, mint a szemüvegesek, viszont az kiderült, hogy minél több időt töltenek a szabadban, annál kisebb az esélye, hogy szemüveget hordanak.
Előfordulhat, hogy ez azért történik, mert a napfény hatására több D-vitamin termelődik a szervezetben: ez felelős egészséges immunrendszerünkért és agyunkért, így közvetve szemünk egészségéért is. Emellett egy olyan teória is elterjedt még, hogy a napfény hatására több dopamin termelődik a szemben, aminek hatására szemgolyónk jobban tud fókuszálni.
Emellett a színérzékelés is közrejátszhat: a kék és zöld hullámhosszok a retina elején fókuszálódnak, a vörös hullámhosszok hátrébb. Mivel a beltéri világítás vörösebb, mint a napsugarak, ezért az eltérő hullámhosszok megzavarhatják a szemgolyó irányítómechanizmusait, azt az üzenetet küldhetik, hogy a szem nem a jó pontra fókuszál, így kénytelen megnőni, hogy kompenzálhassa az eltérést - véli Chi Luu, a University of Melbourne kutatója; mindezt pedig csirkéken is demonstrálták már.
Flitcroft viszont úgy véli, a minket körbevevő dolgok is ronthatnak látásunkon: amit nézünk, az van fókuszban, amire nem nézünk rá, elmosódik, beltérben pedig rengeteg elmosódott, figyelmünket igénylő tárgy van, a négy falon kívül viszont a dolgok általában tőlünk távolabb helyezkednek el, tisztábbak a képek, másként is fejlődik a szemünk egy ilyen környezetben.
