Számos okból keletkezhet a szemhéjon rovarcsípésre emlékeztető ödéma. Az allergia ( kontakt dermatitis ) mellett főként gyulladások okozhatják, ezek akár önállóan is jelentkezhetnek, de egy belső szemgyulladás szintén járhat szemhéjödémával. Sőt még a herpesz is okozhat fájdalmat és duzzanatot a szemhéjakon.
Ha nagyobb és vörösebb a duzzanat, akár a könnymirigy, a könnyzacskó vagy az orrmelléküregek gyulladása is szóba jöhet az okozójaként, emellett a vesebaj és a szemüregi daganat is járhat szemhéjvizenyővel. Ha hólyagos az elváltozás, akkor vírusok okozta szemölcsökre gyanakodhatunk.
A szemhéjszél úgynevezett Meibom-féle olajos váladékot termelő mirigyeinek bakteriális - leggyakrabban Staphylococcus aureus - fertőződésekor szintén apró gyulladásos tályog alakul ki, amit árpának (hordeolum) nevezünk. Egy időben több árpa is megjelenhet egymás mellett. Ha a szemgolyó felőli oldalon keletkezik, belső árpának (Hordeolum iternum) nevezzük, míg a szemhéj külső részén található Zeiss-és Moll-mirigyek gyulladása a külső árpa, bár ez viszonylag ritkább kórkép.
A legjellemzőbb tünetek
Az árpa legjellemzőbb tünetei a szemhéj bepirosodása, duzzanata és az árpát körülvevő terület fájdalmassá válása. Szinte eltéveszthetetlen a külső árpa feltűnő, piros, érzékeny duzzanata a szemhéj széle alatt, ezzel szemben a belső árpa gyulladt csomója nem feltétlenül látható egyértelműen. A beteg ebben az esetben a látás homályossá válását tapasztalhatja, de szó sincs a szemgolyó károsodásról, mindössze a belső árpa felszínén meggyűlő váladék kenődik szét, valamint ideiglenesen megváltoztatja a szaruhártya egyébként szabályos felszínét.
Az árpa diagnózisát a szem és a szemhéjak szabad szemmel és réslámpával való vizsgálatával állítják fel. A gyulladt, fájdalmas és rugalmas tapintású friss árpa egészében piros, ilyenkor még nem tisztítható ki művileg. A folyamat előrehaladtával azonban a gyulladt terület "beolvad", azaz az árpa valamelyest megpuhul és sárgás gennycsap jelenik meg rajta. Ilyenkor magától is kifakadhat, ezáltal a genny kiürülhet, viszont ha nem nyílik meg, akkor műtétre lehet szükség.
Mikor nem árpa az árpa?
A szempilla tartásáért felelős lapos kötőszövetes lemezen, a pillahámon találhatók a tarzális mirigyek, amelyek a nyákból, zsírból és vízből álló könny zsírösszetevőjét termelik. Amennyiben e faggyúmirigyek kivezető csöve valami miatt elzáródik, a váladék nem ürül ki, hanem kemény, fájdalommentes, kör alakú duzzanattá alakul leginkább távolabb a szemhéj szegélyétől. Ez a jégárpa. Bár az első néhány napban ugyanúgy néz ki, mint az árpa, később azonban nagyobbra nő és megkeményedik.
A szemhéjszéli gyulladást ( blepharitis ) szintén a pillaszőrök között élősködő baktériumok okozzák, leggyakoribb tünetei a szúró, égő, viszkető érzés, amely esetenként idegentest-érzéssel járhat. A sárga színű váladékozás ilyenkor nem tapasztalható, inkább a fehér színű, beszáradt váladék a jellemző. Mivel a mirigyek nem termelnek megfelelő mennyiségű vagy minőségű könnyet, szemszárazság is kialakulhat. A tartósan, krónikusan fennálló blepharitis elősegíti az árpák kialakulását.
A nem megfelelően álló szempillák szintén irritációhoz és abból fakadó duzzanathoz vezethetnek, továbbá gyakoriak a vírus okozta szemölcsök, illetve a pigmentált szemölcsök. Mivel az utóbbiakban nem mindig van sok pigment, alig észrevehetőek, mindössze kiemelkednek a felszínből a pillaszőrök vonalában. A neurofibrómákat minden esetben érdemes eltávolítani, a jóindulatú tumorokat pedig érdemes rendszeresen ellenőriztetni. A mirigysejtekből ritka esetben, de kifejlődhet rosszindulatú daganat is, ez pedig könnyen összetéveszthető a jégárpával vagy a szemhéjszél-gyulladással.
